Hálás szombat

...mert a "hálás hétfő" és a "hálás csütörtök" már foglalt, nem tudom, hogy más napok is foglaltak-e, és azt sem, hogy a szombat foglalt-e, de végül is Nekem teljesen mindegy, csupán azért esett a hálás szombatra a választásom, mert szombaton, azaz ma jutott eszembe, hogy indítsak egy ilyen blog sorozatot, amit már olvastam más blogokon is. Noha nem csak szombaton, és nem csak a blogon vagyok hálás, de annyira megtetszett ez az ötlet, hogy gondoltam: miért is ne legyen az Én blogomon is egy ilyen?
Mostantól lesz! 😊

Köszönöm, hálás vagyok!

💕...hogy végre rendbe jött a gyomrom, visszatért az étvágyam és ehettem egy jót. 💕Az új bevételszerzési lehetőségért. 💕 A pasziánszért. 💕 A retró filmekért. 💕 Mert jó időre el vagyunk látva téli tüzelővel. 💕 A segítségért a fa döntésnél a segítő embereknek. 💕 Mert biztonságban vagyok. 💕 Mert napról-napra egyre jobban vagyok minden szempontból. 💕

 

Happy Thanksgiving Day

Az USA-ban ma van Thanksgiving Day, azaz a Hálaadás napja, aminek az a jelentősége, hogy megköszönik az ünneplő emberek azt, amijük van.
Érdekesnek találom, hogy ez koránt sem vetette meg kis országunkban a lábát annyira, mint a Halloween, pedig a folyton kesergő, panaszkodó magyarokra (tisztelet a kivételnek) igazán ráférne egy olyan ünnep is, mint amilyen a Hálaadás.
Nincs semmi bajom a Halloween ünneplésével sem, tőlem elfér, bár engem különösebben nem érdekel, nem tartom.
Persze hálát adni sem egy évben egyszer/egy napon érdemes, Én mindig szoktam.
Meglehetősen szimpatikus ünnep számomra a Thanksgiving.

Végül egy idézet egy videóból amit nemrégiben néztem, egy Indián lány mondta a magyarokról, arra a kérdésre válaszolva, melyben a magyarok és az indiánok közötti különbségről kérdezték. Megszívlelendő!

"Magyarországon a milliomos is panaszkodik, otthon az is boldog ma, aki holnap éhen hal."  

Kép: christianity.com

Mi lett a tejszínhabbal??

"Már semmi nem a régi." Szokták volt mondani. Nos a tejszínhab valóban nem a régi, legalábbis távolról sem olyan már, mint amit Én 15-20 évvel ezelőtt még önmagában is fogyasztottam mert annyira intenzív és finom íze volt, és sokkal jobb volt az állaga is. Még a legolcsóbb tejszínspray is jó volt.
Sokáig aztán nem vettem, valamiért, nem tudom miért... Így aztán nem is tűnt fel a változás. Eddig.
Jó dolog a változás ha az pozitív, de ebben az esetben sajnos nem az.
Tejszínhabos kakaóval kívántam elfogyasztani a vacsorára szánt fánkokat, fújtam is a kakaóm tetejére habot, és jött a meglepetés. Mindjárt kettő is. Először (pár másodperc elteltével mindösszesen) kezdett összeesni, folyóssá válni (ami régebben nem történt meg akkor sem, ha melegebb idő volt), aztán megkóstoltam, és megállapíthattam, hogy már ez sem a régi.

Egy rövid bejelentkezés

Az utóbbi napokban eléggé sok dolgom volt, és még lesz is. Egyelőre, és szerencsére az időjárás is kedvezett, és az előrejelzések szerint továbbra is kedvez a még elvégzendő kinti munkáknak. A téli tüzelő nagyjából megvan, már csak össze kell vágni, illetve pár darab feleslegessé vált raklap szétszedése is megtörtént ma, de miután rám sötétedett, három darab még maradt holnapra, aztán azt is már csak össze kell vágni.
Örülök, hogy jó idő van, mert így minden időben kész lesz.
Egyébként elég vicces ilyen szép majdhogynem tavaszias időben bemenni egy-egy üzletbe ahol már egyre erőteljesebben nyilvánul meg a karácsonyi hangulat... 😂

Blogot keresek!

Az a kedves olvasó, aki ezt a bejegyzést olvassa, és tud olyan blogról ami a 60'-as évektől a 90'-s évekig  dokumentálja a korabeli használati tárgyakat, trendeket, szokásokat, és minden mást, kérem jelezze nekem!

Olyan témákra gondolok konkrétan, mint amik itt vannak: https://www.nosalty.hu/Retro csak ezeket már mindet olvastam, láttam, ezen kívül pedig sajnos nem frissítik gyakran.

Bízom benne, hogy van ilyen blog, szeretek nosztalgiázni...

A Bullet Journal-ról röviden

Az eredeti Bullet Journal (BuJo) módszert Ryder Carroll fejlesztette ki, mert ADD-vel, azaz figyelemhiányos zavarral küzdve úgy érezte, hogy nem tud megfelelőképpen döntéseket hozni életében. Ez a napló ma már világszerte nagy népszerűségnek örvend. Eredetileg ehhez a módszerhez semmi más nem kell, csak egy toll és egy bármilyen jegyzetfüzet. A könyvben található illusztrációk mutatják, hogy eredetileg mennyire letisztult és minimalista stílusa van a BuJo-nak.

Kép: Édesvíz kiadó

Én amikor elkezdtem, a már továbbfejlesztett változatával találkoztam mindenhol, ahonnan inspirációkat gyűjtöttem. A továbbfejlesztett változatnak csak a kreativitásunk szabhat határt, no meg a rendelkezésünkre álló díszítő eszközök, mint például a Washi Tape, különféle színes ceruzák, filctollak, tollak, matricák, bélyegzők és a többi...

Miért érdekes a másiké?

"Mit ettem ma?"
"Mit vásároltam?"
"Mit viseltem ma?"
"kirándulós vlog/bejegyzés"
...és még sorolhatnám. Az ilyen és ehhez hasonló videók és bejegyzések tömkelege található ma már szinte mindenhol az interneten. Elsőre azt kérdezhetnénk... Ugyan kit érdekel másnak az élete? Ám ha jobban mögé nézünk (és látunk) a dolgoknak akkor rájövünk, hogy van ezek mögött valami, ami túlmutat a feltűnési viszketegségen. Úgyhogy most kicsit jobban belenézünk ezekbe a témákba.

Mit is várok novembertől?

Pontosabban magamtól novemberben...

Szeretnék fejlődni a blogolásban és a fotózásban többek között, és bízom abban, hogy az októberi inspiráció lavina ebben a hónapban is kitart. Tervben van néhány önismerettel, önfejlesztéssel foglalkozó könyv elolvasása, ebből egyet ma-holnap kiolvasok, kettő pedig éppen úton van felém. Aztán, ha az időjárás megengedi akkor szeretnék még sétálni, kirándulni, bár a legutóbbi előrejelzések alapján úgy tűnik, hogy az időjárás megengedi, viszont addig még változhat is, úgyhogy nem lehet tudni. Tervben van még, hogy az általam követett olvasott blogokat is alaposabban áttekintem, és ha van mondanivalóm, akkor megtiszteljem az írót, azzal, hogy nem jövök el szó nélkül. Nagyjából mindegyiket átnéztem már, de hét ez éppen csak elégséges. Szóval lényegében ennyi, ami publikus, bízom benne, hogy úgy is alakulnak a dolgok ahogy elterveztem, a publikusak is, meg a nem publikusak is. 😊

Képek 44.-ik hét

Ilyen a novemberi Bullet Journalom

A Bullet Journal-al, magyarul kreatív gyors naplóval, úgy másfél éve kezdtem el foglalkozni. Nem vagyok a helyzet magaslatán ebben a témában, de arra amire használom, Nekem tökéletesen megfelel. Amióta használom ezt a módszert, azóta összeszedettebben tudok tervezni, naplózni.
Vannak olyan szekciók amik minden hónapban bele kerülnek, és vannak olyanok is, amik nem.

Előbbieket most megmutatom.

Mindenszentek

A nagy távolság miatt, nagyon kevésszer tudtunk elhunyt hozzátartozóinkhoz elmenni temetőkbe, ezért a megemlékezéseink zömmel itthon, illetve amióta itt lakunk, a faluban elhelyezett feszületnél történnek. Emlékszem, a kezdet kezdetén miután minden lámpa le lett kapcsolva, csendben, egy szál fehér gyertya fénye mellett emlékeztünk. De Én is azt gondolom, hogy elhunyt szeretteink valójában nem a temetőkben vannak, és a fekete ruha, a gyertyák, a mécsesek és a virágok amolyan külsőséges és szimbolikus dolgok, szeretteink a szívünkben vannak. Senki ne vessen rám követ, Édesanyám halála után sem jártam feketében hosszú hónapokig, még pedig két okból: Édesanyám sosem szerette a feketét, nagyon nem, és biztos vagyok benne, ha mondhatta volna, akkor az lett volna a kérése, hogy semmiképpen ne járjunk feketében, a másik pedig az, amit pár mondattal ezelőtt leírtam. Nyilván nem öltöztünk papagájnak, és egy bizonyos ideig már csak az illendőség miatt is, de feketében jártunk, viszont nem sokáig. Amondó vagyok, hogy egy szeretett hozzátartozó elvesztése önmagában is nagyon fájdalmas, nem kell ezt fokozni azzal, hogy mások sajnálatát hallgatjuk, ez ténylegesen magánügy. Nagyon sokáig igyekeztem elkerülni azt, hogy beszéljek róla, mert erre képtelen lettem volna sírás nélkül amíg nem tanultam meg elfogadni, hogy sajnos, de ez előbb-utóbb, de... Következik. Igyekszem a szép emlékekre koncentrálni, hiszen a megélt fájdalom nem múlik el.

Béke Lelkére Mindenkinek odaát...