Kertünk virágai- Egy másik elfelejtett bejegyzés

 Az előzőhöz hasonlóan...

Kertünk gyümölcsei- Egy elfelejtett bejegyzés

 Még nyáron készültek a következő képek, csak megfeledkeztem róluk.

Fokhagyma tárolás

Úgy tűnik, sikerült megoldani a fokhagyma tartós tárolását, anélkül, hogy megpenészedne, megrohadna.

Egy videóban láttam, hogy az Egyesült Államokban úgy is árulnak fokhagymát, hogy a már gerezdekre szedett, megpucolt, megmosott fokhagymát üvegben árulják különféle üzletekben. Nem tudom, hogy nálunk van-e ilyen, személy szerint Én még nem találkoztam ezzel a megoldással egyik boltban sem.

Életképek újragondolva

Régóta nem került a blogra ilyen jellegű képes bejegyzés, aminek mindösszesen annyi az oka, hogy nem gyűlik össze minden héten annyi kép, amiért érdemes lenne létrehozni egy ilyen bejegyzést. Van olyan, hogy egyáltalán nem örökítek meg semmilyen pillanatot. Jobb esetben azért mert annyira elmerülök abban, hogy megéljem a pillanatot, rosszabb esetben meg azért mert egyszerűen elrohanok mellette, és észre sem veszem. De szerencsére ez utóbbi már egyre ritkábban fordul elő.
Szeretném tovább vinni  ezt  a bejegyzéstípust a blogon, de ezt nem tudom egyelőre heti rendszerességgel kivitelezni.

A képek:

 

Úton hazafelé... 

Mi lett a tejszínhabbal??

"Már semmi nem a régi." Szokták volt mondani. Nos a tejszínhab valóban nem a régi, legalábbis távolról sem olyan már, mint amit Én 15-20 évvel ezelőtt még önmagában is fogyasztottam mert annyira intenzív és finom íze volt, és sokkal jobb volt az állaga is. Még a legolcsóbb tejszínspray is jó volt.
Sokáig aztán nem vettem, valamiért, nem tudom miért... Így aztán nem is tűnt fel a változás. Eddig.
Jó dolog a változás ha az pozitív, de ebben az esetben sajnos nem az.
Tejszínhabos kakaóval kívántam elfogyasztani a vacsorára szánt fánkokat, fújtam is a kakaóm tetejére habot, és jött a meglepetés. Mindjárt kettő is. Először (pár másodperc elteltével mindösszesen) kezdett összeesni, folyóssá válni (ami régebben nem történt meg akkor sem, ha melegebb idő volt), aztán megkóstoltam, és megállapíthattam, hogy már ez sem a régi.

Egy rövid bejelentkezés

Az utóbbi napokban eléggé sok dolgom volt, és még lesz is. Egyelőre, és szerencsére az időjárás is kedvezett, és az előrejelzések szerint továbbra is kedvez a még elvégzendő kinti munkáknak. A téli tüzelő nagyjából megvan, már csak össze kell vágni, illetve pár darab feleslegessé vált raklap szétszedése is megtörtént ma, de miután rám sötétedett, három darab még maradt holnapra, aztán azt is már csak össze kell vágni.
Örülök, hogy jó idő van, mert így minden időben kész lesz.
Egyébként elég vicces ilyen szép majdhogynem tavaszias időben bemenni egy-egy üzletbe ahol már egyre erőteljesebben nyilvánul meg a karácsonyi hangulat... 😂

Mit is várok novembertől?

Pontosabban magamtól novemberben...

Szeretnék fejlődni a blogolásban és a fotózásban többek között, és bízom abban, hogy az októberi inspiráció lavina ebben a hónapban is kitart. Tervben van néhány önismerettel, önfejlesztéssel foglalkozó könyv elolvasása, ebből egyet ma-holnap kiolvasok, kettő pedig éppen úton van felém. Aztán, ha az időjárás megengedi akkor szeretnék még sétálni, kirándulni, bár a legutóbbi előrejelzések alapján úgy tűnik, hogy az időjárás megengedi, viszont addig még változhat is, úgyhogy nem lehet tudni. Tervben van még, hogy az általam követett olvasott blogokat is alaposabban áttekintem, és ha van mondanivalóm, akkor megtiszteljem az írót, azzal, hogy nem jövök el szó nélkül. Nagyjából mindegyiket átnéztem már, de hét ez éppen csak elégséges. Szóval lényegében ennyi, ami publikus, bízom benne, hogy úgy is alakulnak a dolgok ahogy elterveztem, a publikusak is, meg a nem publikusak is. 😊

Már megint az egerek

A tavalyi évvel ellentétben, az idei sajnos nem egérmentes nálunk. Nem félek tőlük, de nagyon nem szeretem őket, illetve mint állatot igen, csak a betolakodóbb egyedeket nem. Sem mérgezni, sem csapdába ejteni nem szeretném őket, csak távol tartani. Távol tartani viszont nagyon.
Macskát nem tartunk, gyerekkoromban elég ronda betegséget kaptam tőlük, olyat, amire első körben az orvos is azt gondolta, hogy daganatos megbetegedés. Akkoriban mindenhol a macskákat simogattam, szeretgettem, már amelyik hagyta magát.
De egyébként sem tartanék mert a kiskutyámnak is macska allergiája van, az a klasszikus ami csak kutyáknál van...

Így állok a halogatással

Régebben borzalmasan halogatós típus voltam, voltak olyan dolgok, amiket bizony képes voltam több napig, extrémebb esetekben több hétig halogatni. No nem olyan dolgokat, amik napi rendszerességgel történnek, mint például a takarítás, meg ilyen-olyan napi házimunkák.
De mégis olyan feladatok, amiket illett volna időben elvégeznem.

Aztán idővel egyre jobban idegesített ez a fajta hozzáállásom a dolgokhoz, és elkezdtem tudatosan leszoktatni magam a halogatásról. Most sem tökéletes még, de ahhoz képest amilyen voltam, egészen jól állok, és ez, meg az időben elvégzett feladattal kapcsolatos érzés, főleg ha utána az adott napon már nincs is más dolgom, nagyon jó érzéssel és elégedettséggel tölt el.

Azt gondoltam, hogy majd idegesíteni fog Önmagam görcsös átnevelése -mert eleinte bizony nagyon görcsösen ment az egész- de ez csak pár alkalom erejéig tartott.

Mostanra már sokkal könnyebben állok neki a nem fontos és utálom feladatoknak is, és nem meditálok előtte legalább egy fél napot, hogy: ezt is meg kellene csinálni, de nincs kedvem, meg majd később mert ráérek még ezzel, és hasonlók. Szóval jól haladok. ✋😉

Répa vagyok, de kávé akarok lenni!

Nagyon magamra ismertem ebben a rövid történetben, amit most találtam.
Megszívlelendő!

Íme:

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.

Gondolatok az unszimpátiáról és a szimpátiáról

Azt hiszem nincs olyan ember, akivel nem fordult volna elő az, hogy valaki anélkül, hogy bármit tett, és vagy mondott volna, elsőre szimpatikus vagy unszimpatikus lett volna neki. Ilyenkor szoktak jönni a dogmák, hogy mert ha Neked valaki nem szimpatikus, akkor holt biztos, hogy Veled van baj, Benned van a probléma. Hát... Nem. Nem Veled van probléma, de nem is azzal aki adott esetben Neked nem szimpatikus, és ez fordított esetben is így van. Persze könnyebb a másikban keresni a hibát, ugye? Könnyebb, de nem szép dolog. Nem vagyunk egyformák, van akit az ilyen irritál, van akit az olyan, de van aki meg épp az ellenkezője. Például amikor valaki egy harsányabb személyiség, az nem mindenkinek tetszik, viszont vannak akiknek azonnal rokonszenves lesz ez a harsány személyiség.

Leszokok a cigiről?

Nekem kellene tudni? Nos, Én sem tudom. Szeretnék is, meg nem is.
Sikerült is, meg nem is. Két hétnél tovább nem sikerült sosem, szóval inkább csak szüneteltettem eddig, bizonyos időközönként.
A helyzet az, hogy nincs olyan dolog, ami kellőképpen motiválna. Sokszor eszembe jut, hogy rá sem kellett volna szoknom. Ha százalékra kellene osztanom, hogy mennyire akarok és mennyire nem akarok, akkor 80% az akarok javára.