Gondolatok az unszimpátiáról és a szimpátiáról

Azt hiszem nincs olyan ember, akivel nem fordult volna elő az, hogy valaki anélkül, hogy bármit tett, és vagy mondott volna, elsőre szimpatikus vagy unszimpatikus lett volna neki. Ilyenkor szoktak jönni a dogmák, hogy mert ha Neked valaki nem szimpatikus, akkor holt biztos, hogy Veled van baj, Benned van a probléma. Hát... Nem. Nem Veled van probléma, de nem is azzal aki adott esetben Neked nem szimpatikus, és ez fordított esetben is így van. Persze könnyebb a másikban keresni a hibát, ugye? Könnyebb, de nem szép dolog. Nem vagyunk egyformák, van akit az ilyen irritál, van akit az olyan, de van aki meg épp az ellenkezője. Például amikor valaki egy harsányabb személyiség, az nem mindenkinek tetszik, viszont vannak akiknek azonnal rokonszenves lesz ez a harsány személyiség.





Annak, hogy milyen az illető kisugárzása, már inkább lehet köze a dologhoz, és az sem mellékes, hogy Neked éppen milyen hangulatod van amikor találkozol az illetővel. De akkor még csak találkozol, mert nyilván nem ismered meg rögtön, még akkor sem ha az illető nyitottabb személyiség, és az egész élettörténetét, jellemét levetíti egy öt perces bemutatkozás keretein belül.

Velem is megesett, hogy nem volt szimpatikus valaki elsőre, de még másodikra... Harmadikra... Negyedikre sem. De figyeltem rá, és megkerestem benne azokat a tulajdonságokat, amik szimpatikussá tették, aztán végül egészen jóban lettünk.

Olyan is volt, hogy Én nem voltam szimpatikus valakinek, de megismert az illető, és jóban lettünk.

Baj csak akkor van Veled, ha az illetőt mondjuk bántod, akár szóban, vagy ne adj' Isten cselekedettel is, pusztán azért mert Neked nem szimpatikus, úgy, hogy Ő abszolút nem bántott Téged semmilyen formában.

Végeredményben nem tartom helyesnek azt az elcsépelt teóriát, mely szerint Magadban kell keresni a hibát. Nem! Sem Magadban, sem másban. Ebben a világban mindennek és mindenkinek van helye. Sokkal inkább helyesebbnek tartom azt, hogy megismerni az illetőt, és megadni az esélyt Neki is, meg Magadnak is arra, hogy ha jó barátok nem is lesztek, de az a bizonyos normális egyensúly kialakul, és fenntartható, mindenféle bántás, és rossz megítélés nélkül.