Régebben borzalmasan halogatós típus voltam, voltak olyan dolgok, amiket bizony képes voltam több napig, extrémebb esetekben több hétig halogatni. No nem olyan dolgokat, amik napi rendszerességgel történnek, mint például a takarítás, meg ilyen-olyan napi házimunkák.
De mégis olyan feladatok, amiket illett volna időben elvégeznem.
Aztán idővel egyre jobban idegesített ez a fajta hozzáállásom a dolgokhoz, és elkezdtem tudatosan leszoktatni magam a halogatásról. Most sem tökéletes még, de ahhoz képest amilyen voltam, egészen jól állok, és ez, meg az időben elvégzett feladattal kapcsolatos érzés, főleg ha utána az adott napon már nincs is más dolgom, nagyon jó érzéssel és elégedettséggel tölt el.
Azt gondoltam, hogy majd idegesíteni fog Önmagam görcsös átnevelése -mert eleinte bizony nagyon görcsösen ment az egész- de ez csak pár alkalom erejéig tartott.
Mostanra már sokkal könnyebben állok neki a nem fontos és utálom feladatoknak is, és nem meditálok előtte legalább egy fél napot, hogy: ezt is meg kellene csinálni, de nincs kedvem, meg majd később mert ráérek még ezzel, és hasonlók. Szóval jól haladok. ✋😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A hozzászólások, csak moderálás után kerülnek megjelenítésre!