Különös Szilveszter

A lencse elkészült, kint már sötét van, és csend. Egészen speciálisan búcsúzunk az óévtől idén, és jótékonyan elmarad az utcán az ordibálás, a féktelen dorbézolás, és a durrogtatás. Idén tilos a tüzijáték használata is, aminek Velem együtt valószínűleg minden kutya tulajdonos örül, és mint kutya tulajdonos, egyáltalán nem bánom, hogy idén nem fogok tüzijátékot fotózni sem.
Számunkra szerencsés volt ez az év, sok tekintetben, amiért nagyon hálás vagyok.

Most pedig, egy régebbi tüzijáték fotómmal kívánok Mindenkinek szerencsében, szeretetben, egészségben és sikerekben gazdag boldog Újévet!

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

 Békés, szeretetteli, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!

Blogmas 3.- Ünnepi menü nálunk

Az ünnepi menünk összesen három ételből fog állni, egy süteményből és kétféle főételből. Vendégeket nem várunk (Mi sem megyünk vendégségbe), Nekünk pedig bőven elég ennyi.

A töltött káposztát ma elkészítettem, a cordon bleu-t és a banános gyümölcstortát pedig 24.-én fogom. A cordon bleu mellé rizs, és/vagy burgonya köret lesz, és ennyi.
 

Amikor a menüsort megterveztem, nem azt néztem, hogy mennyire karácsonyi, vagy nem karácsonyi az étel amit el fogok készíteni. Igazából a töltött káposztát sem kötöm semmihez, csak szeretjük, és minden évben elkészül, Nálunk ez amolyan tradíció ami gyerekkorom óta tart. Lényegében talán ez az egy szokás van ami megmaradt úgy ahogy régen volt. De régen az volt jó ami akkor volt, most az a jó ami most van.😊

Ez volt a mai nap

Letudtuk a karácsonyi vásárlást, és majdnem teljesen a szilveszterit is. Sokat nem kellett várni egyik boltban sem, fennakadás nem volt sehol. Egészen gyorsan kijutottunk minden üzletből. Fegyelmezettek, és úgy láttam nyugodtak voltak az emberek, és néhányan nagyon udvariasak is.
A savanyított káposztalevél beszerzése kissé nehézkes volt, akadtak olyan helyek ahol abszolút nem is volt fellelhető semmilyen kiszerelésben sem, máshol meg azt mondták: holnap. Végül aztán sikerült beszerezni a töltött káposztának e lényeges alapanyagát is. 

Ezen kívül...

Ennyit haladtam ma a dekorációval

A negyedik vasárnap

Eljött advent negyedik vasárnapja is. Részemről eléggé húzós volt ez az időszak, gondolom nagyon sokan vannak ezzel így, de mégis olyan lassan telt el ez a három-négy hét, így utólag meg olyan érzésem van, hogy eléggé gyorsan teltek a napok idáig. Hát na... 😅

Túl sok szabadidőm nem volt, ez nyilván meglátszik a blogon is ugye, december 6.-án került ki a legutóbbi bejegyzés, és az általam olvasott blogokon sem tudtam jelen lenni. Az ünnepi készülődéshez sem tudtam még hozzáfogni szinte semennyire, a tervezett dekorációnak is csak egy része van meg, bár ehhez nem kell már sok. Az ünnepi menünk lesz majd a következő Blogmas témája.

Blogmas 2.- Dekoráció bent és kint

Igen, tavalyhoz hasonlóan egy hét csúszással. 😅 De ezidáig voltak más fontosabb dolgok. Aztán a héten bepótoltam a dekorálás egy részét, még vannak dolgok amikkel nem készültem el, de nem sok.

Van olyan is amit a karácsonyi ünnepekre szeretnék elkészíteni, azt meg majd akkor megmutatom. De most pedig jöjjenek a képek a jelenlegi dekorációkról!

Fagyott

 Egy kicsit.

Blogmas #1.

A mai napon, azaz advent első vasárnapján útnak indítom ezen a blogon a Blogmas sorozatot, ami az adventi időszak kifejezetten ünnepre készülő, és ünnepi eseményeit dokumentálja egészen karácsony utolsó napjáig. Rutinosabb blogolvasóknak ez ismerős lehet más blogokról, illetve az egyik legnépszerűbb videómegosztó oldalon is sokan csinálnak ilyet, csak Vlogmas néven.

Én azért döntöttem úgy, hogy idén legyen ilyen itt is, mert szeretném az idei évben az ünnepekre történő készülődés, és az ünnepek egyes, publikusabbnak mondható részleteit megörökíteni a blogon, és megosztani is azokkal, akit esetleg érdekelnek ezek a dolgok.
A Blogmas nem lesz napi rendszerességű, mert egyrészt nem biztos, hogy minden napra jutna érdemleges téma ami a Blogmas-hoz köthető, másrészt meg nem akarok, hogy kizárólag csak Blogmas bejegyzések szerepeljenek a blogon az elkövetkezendő időszakban.

Ezen a héten

 

Mert tetszett...

Thanksgiving

November utolsó csütörtöki napján van Hálaadás napja, amiről tavaly már ejtettem itt a blogon néhány gondolatot, és írtam arról is, hogy mennyire fontos az, hogy hálásak legyünk. Mindig van miért.

Nyilván a hála nem csak erre az egy napra szól, de Nekem szimpatikus ez az ünnep, amit ugyan ilyen és olyan okokból kifolyólag egy nappal később tartottunk. 

A Hálaadás napi menü nem az igazi klasszikus erre az ünnepre való ételekből állt ugyan, de a lényeg meg volt.

És...

Naplemente

Csodálatos látványban volt részem az elmúlt két hétben.
Nem is taglalom tovább, beszéljenek a képek! 😊

Mindenszentek

November 1.-ét a római katolikus egyház 835-ben nevezte ki Mindenszentek ünnepének, a későbbiekben november 2. napját pedig Halottak napjává nyilvánította, utóbbi a XIII. század végére már teljesen elfogadott lett.

Halloween

Ez az angol szó, a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, melynek az egyik jelképe a faragott töklámpás.

A töklámpás, talán kevésbé ismertebb nevén Jacklámpa eredetileg két célt szolgált: a gonosz szellemek távoltartását, és ekképpen világítottak az elhunytak szellemeinek is, hogy hazatalálhassanak.

Újabb őszi képek

 

Óraátállítás

Az óraátállítás időpontja minden évben más dátumra esik, de ez a nap, minden esetben vasárnap. A nyári időszámítás március utolsó vasárnapjától október utolsó vasárnapjáig tart, ezért az órákat 2020 október 25.-én, vasárnap hajnalban állítjuk 3:00-ról 2:00 órára, már amelyik nem végzi el ezt a müveletet magától, mint például a telefonok, számítógépek és egyéb erre képes eszközök órái.

Idehaza 1954-ben vezették be először elektromos kapacitási nehézségek miatt, és 1957-ig alkalmazták, majd 1958-tól 1979-ig szüneteltették a nyári időszámítást, és 1980-ban újra bevezették energiamegtakarítás címén.

Azt tapasztalom, hogy sokaknak ez is tökéletes indokot ad a bosszankodásra, amit személy szerint Én nem értek, de nem is akarok megérteni. Szerintem két nap múlva el is felejti mindenki, hogy óraátállítás volt, és mindegy lesz, hogy este, vagy reggel világítunk többet...

Reggeli képek

 Mert Nekem ez is tetszik. 😉

Egy őszies jellegű séta

 És a képek...

A 100.-ik bejegyzés az 1 éves blogon

Hát ez is elérkezett.
Ez az első blogom, amivel eljutottam idáig. Persze, biztosan a többivel is eljuthattam volna eddig, de azokat meguntam. Meguntam őket mert valamennyit egy bizonyos tematikára alapoztam, nem adtam eléggé szabad kezet Magamnak úgy mint ezen a blogon.

Örülök, hogy ezt a bejegyzést megírhattam most, hogy felkerülhetett ide. Számomra ez olyan különleges érzés.

Ha videóznék, amit természetesen még mindig nincs szándékomban tenni, most az egy éves csatornám, századik videóját ünnepelném. Már egy telefonnal is nagyon jó minőségű videókat és képeket lehet gyártani, és minden más is rendelkezésemre áll ahhoz, hogy videósként is aposztrofálhassam Magam. De ennek ellenére, Én nem szándékozom kitenni Magam annak, ami a videózással jár. A blog Nekem egyfajta védelmet nyújt, persze nem mintha félnék bármitől is, félreértés ne essék, de itt tényleg azt mutatom csak meg, amit akarok.

Mi változott az elmúlt egy év alatt a blogon?

Péntek reggel

Szeretem azt a szép látványt amit az ég nyújt, amikor megvirrad. 

Mi lett volna ha?

Mi lett volna, ha egyetemet végeztem volna? Mi lett volna ha más környezetbe születtem volna? Mi lett volna ha nem olyan munkát választottam volna ami van? Mi lett volna ha...
Belegondolni is fárasztó abba, hogy mennyi ilyen Mi lett volna ha? kérdés fordult meg a fejemben az elmúlt évek során. És belegondolni is kellemes abba, hogy mennyire jól van minden, mert mennyire úgy történtek a dolgok ahogy történniük kellett, és azok a dolgok történtek amiknek kellett történniük.

Már nem gondolkozom azon, hogy mi lett volna ha... Mert minden pontosan úgy történt, ahogy annak lennie kellett.

Tegezni vagy magázni?

Ez is olyan dolog, hogy ki mi tart helyesnek. Én sosem szoktam csak úgy tegezni senkit, ha Nálam jóval idősebb, mert bár a tisztelet nem ezen múlik, de mégsem tartom illendőnek. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért van ez, és nem is akarom természetesen, mindenesetre helyesnek tartom. Sokszor előfordult már, hogy rám szóltak, ne magázzak, de az más, és inkább ezért szóljanak.
Semmi megfelelési kényszer nincs bennem, de szándék sem arra, hogy esetleg valakit megbántsak, mondjuk éppen azzal, hogy csak úgy letegeztem. Persze van olyan is aki a magázást veszi sértésnek.
Nekem igazából mindegy, talán az szokott némileg kényelmetlenebb lenni Számomra, amikor -dacára annak, hogy az illető Hölgy/Úr kérte- idősekkel való tegeződést kell megszoknom.

Legyen hivatás a hobbi?

Volt idő, amikor irigyeltem azokat, akik a hobbijukból élnek. Igen, ez nagyon jó dolog, annak aki munkaként is tudja szeretni a hobbiját, és nem kötelességgként tekintenek rá onnantól kezdve, amikortól abba a helyzetbe kerülnek, hogy valamely kedvenc szabadidős tevékenységük a hivatásuk lesz. 

Nálam ez másként van, bármennyire is szeretem azokat a dolgokat amikkel szívesen foglalkozom a szabadidőmben, nem szeretném azt, és nem is ambícionálom, hogy ezek közül bármelyik is a munkám legyen. Nincs problémám a munkával, de Számomra az amolyan mindenképpen elvégzendő feladat, ami nem nyújt kikapcsolódást úgy, mint azok a dolgok amiket a szabadidőmben teszek. Érdekes nem? Elég valamit másképpen megfogalmazni, megnevezni, és máris átértékelődik az egész. Hiszen, ha például a blogolás a megélhetésem forrása lenne, és nem csupán egy kedvemre való szabadidős tevékenység, akkor már benne lenne az a muszáj ami miatt akkor is posztolnom kellene, ha éppen semmi ötletem, semmi inspirációm nincs.
Végeredményben a munka az munka, a hobbi meg hobbi. Én legalábbis így vagyok ezzel.

A sport szerepe az életemben

Falusi gyerek lévén sokáig csak az óvodai és iskolai tornaórák, valamint az általános szaladgálás a biciklizés és az ugrálás jelentette a sportot. Nem különösebben orientálódtam akkoriban még semmilyen irányba.
Egyik fiú óvodai csoport- és később osztálytársammal aki néhány házzal lakott odébb, mindennap futóversenyt rendeztünk, és a cél a mi házunk előtti terület volt. Sokat nem kellett futni, hiszen nem volt messze sem az iskola, sem az óvoda tőlünk. Három-négy háznyi távolságot kellett csak futni, és szinte mindig Én lettem a... Kettőnk közül a második, maradjunk abban. 😁
Futni nem szeretek, már régóta, meg sem tudnám mondani az idejét, hogy mióta, és nagyon tudom utálni amikor később indulok el vonatra, buszra... Pont annyival később, hogy futni kelljen... Csak Én vagyok úgy, hogy éppen az indulás előtt is találok valami feladatot amit akkor és azonnal el kell végezni?

Általános volt még a görkori, és próbálkoztam a gördeszkával is, de ahhoz nem volt olyan nagy tehetségem, meg talán ambícióm sem. Mint ahogy a focihoz sem, hiába Én voltam a focirajongó testnevelés tanárunk óráin a kapus, mondván, hogy mert a bátyám is kapus. Ja igen... A bátyám szerette is a focit, Én meg már nem annyira...

Aztán másik iskola, mert a faluban ahol éltem csak 3. osztályig lehetett járni, 5.-ikes voltam, amikor jött az osztályunkba egy új fiú aki előtte egy nagyobb városban lakott, és Cselgáncsozott is, és volt egy nyomtatott képekkel illusztrált füzete ami a különböző övfokozatok vizsgaanyagait tartalmazta, amiből egy vagy két fénymásolat is készült, az egyikre aztán szert tehettem, mert volt egy osztálytársam akinek nem voltak éppen megfelelőek az otthoni körülményei és az étkezése, ezért pár szendvicsért és egyéb ételekért bármit odaadott cserébe. Ez az osztálytárs kapta meg eredetileg az egyik fénymásolatot ami aztán az előbb említett módon az Enyém lett. Itt aztán megjött az a bizonyos Isteni szikra vagy hogy mondják ezt... Innentől kezdve már módfelett érdeklődtem a küzdősportok iránt. Pár hónappal később lehetőségem is nyílt arra, hogy Én is gyakorolhassak ilyen sportot és elkezdtem Shotokan Karatézni, aztán kimaradt néhány év, és újra elkezdtem ugyanezt, egy másik, közelebbi egyesületnél, ahol Citromsárga övre (8 kyu fokozat volt ez nálunk) vizsgáztam is. Aztán egészségügyi problémák miatt megint abba kellett hagynom, és közben az egyesület is megszűnt.

Néhány évvel ezelőtt, kipróbáltam a WTF Taekwondo-t is, de ez a pályafutásom eléggé kérész életű volt, sajnos elég nehézkes lett volna a bejárást megoldani. De ez az a sport, amit újra el fogok kezdeni, nagyon szeretem, nagyon tetszik ez a fajta mozgás, és úgy az egész Taekwondo egy az egyben. Nagyon várom már, hogy újra járhassak!

Októberi BuJo helyett...

 Az októberi bejegyzések sorát az erre a hónapra elkészített Bullet Journal-emmel akartam kezdeni, de nem fotóztam be még érintetlen formájában, és amikor erre ráeszméltem, már elkezdtem töltögetni, így pedig már nem szeretném befotózni, ami belekerült, az már eléggé személyes, úgyhogy ezt a bejegyzést majd novemberben pótolom a naplóm novemberre készülő szekciójával. 😁

Találtam Évek és emlékek blogon egy kérdőívet, aminek megválaszolásához Én is kedvet kaptam, és ezt most itt meg is fogom tenni. Ám úgy határoztam, hogy az eredetileg 33 kérdésből álló kérdőív egyes kérdéseit kihagyom. Miért? Mert nincs válaszom rá, nem szeretném megválaszolni és etc.

Íme a kérdések, és a válaszaim...

Szeptember 30.

Nem tudom ki hogy van vele, de Számomra rendkívüli gyorsasággal telt ez a hónap, pedig annyira nagyon azért nem is volt eseménydús. Éppen ma döbbentem rá, hogy csaknem egy hónapja nem néztem meg az e-mailjeimet sem. Amikor eszemben volt, nem voltam online, amikor meg online voltam, mást csináltam, és teljesen kiment a fejemből, hogy illő lenne megnézni a postafiókot is.

Ami a blogot illeti, idén ez volt bejegyzések terén az eddigi legtermékenyebb hónap. A bejegyzések ütemezésénél néha akadtak kisebb problémák, de természetesen megoldódtak ezek is.

A hónap utolsó napjait nem előre tervezett, de annál intenzívebb olvasással töltöttem, pontosabban az utolsó napok délutánjainak jelentős részét, ugyanis gyújtósnak való papír keresése közben találtam egy könyvet amibe először csak belenéztem, belelapoztam itt... Aztán ott... Ebből aztán az lett, hogy a napi feladataimat gyorsabban és motiváltabban végeztem mint valaha, mert nehezen tudtam letenni ezt a könyvet, és alig vártam, hogy újra kézbevehessem. A könyv címe: Gyorsan szállj fel a buszra! a szerzők pedig Márton Klára és Görög Júlia. A könyv egy fiatal kollégista lányról szól, aki a kollégiumi kiközösítéstől, a szökésen át a céltalan, olykor pénz nélküli budapesti kallódásig mindenféle kalandokat átél, és akinek véleményem szerint sokszor nagy szerencséje volt, hogy nem került komolyabb, akár végzetes bajba.
Én biztosan nem vállalnám be egyik általa megélt kalandot sem.

Ezeket a lapokat olvastam gyerekként és tinédzserként

Nemrégiben amikor újabb nosztalgia oldalak után kutattam, belefutottam egy 90'es évekbeli Bravo újság képébe, arra gondoltam, hogy ismételten nosztalgiázom egyet itt a blogon, ezúttal azokat az újságokat mutatom meg, amiket egykoron olvastam, lapozgattam.

 

A hold

 

Kép:pexels.com

Ötödikes lehettem talán, amikor az egyik környezet óra végén azt a házi feladatot adta a tanítónő, hogy abban a hónapban, napok számának megfelelően, a füzetünkben hozzunk létre két oldalt arra, hogy az adott napok rublikáiba rajzoljuk be, milyen a holdállás aznap este.
Kifejezetten tetszett Nekem ez a feladat, mert már akkor is szerettem a holdat.
Akkoriban ez szimpla jó játék volt Számomra, de akkor még fogalmam sem volt arról, hogy egyes holdfázisok mire, milyen hatással vannak, és arról sem, hogy egyáltalán valamilyen hatással vannak bármire is.

Ez történt a héten

Nyárias délelőtt után, őszies délután. Azon a délelőttön nem gondoltam, hogy délután már ennyire fogok fázni... Akármennyire furcsa, örültem hogy begyújthattam és forró teát ihattam a kandalló előtt. Erre vártam. 😊

A reggelizés mint szokás

Gyerekkoromban, Édesanyám sosem engedte, hogy reggeli nélkül menjek óvodába, iskolába, de az otthon töltött napok sem indulhattak úgy, hogy ez a (nálunk) változatos összetételű és bőséges étkezés elmaradt volna. Normális esetben ez mindenhol így volt. Normális esetben... Mert sajnos volt olyan társunk akinek a családja nem engedhette meg magának ezt sem.
Friss kifli, kenyér vagy zsemle, vajjal, szalámival, vagy házi lekvárral, hozzá kakaó vagy tea általában. Esetemben ez a szokás mostanra a hétvégi, és szabadnapokra tolódott, sosem eszem mielőtt munkába indulok, olyankor még Nekem túl korán van ehhez, azonban hétvégén jobban megadom a módját.

Szerettem gyerekkorom reggelijeit, és természetesen a mostaniakat is.
Amikor ennek a bejegyzésnek a gondolata felötlött Bennem (reggelizés közben😁) éppen rántott burgonya szeleteket ettem Betyár salátával. (Ne maradjon kép nélkül a bejegyzés!😊)

Kertünk virágai- Egy másik elfelejtett bejegyzés

 Az előzőhöz hasonlóan...

Kertünk gyümölcsei- Egy elfelejtett bejegyzés

 Még nyáron készültek a következő képek, csak megfeledkeztem róluk.

Take It Easy!

Pár napja hallottam újra ezt a mondatot amikor munkából hazafelé tartottam és a nem tudom melyik előadónak a nem tudom melyik számában hangzott el, és azóta ez jár a fejemben.
Amikor ez elhangzott nem is oda figyeltem, mert épp az egyik munkatársammal beszélgettem, de mégis erőteljesen beivódott ez a mondat a gondolataim közé.
Hallottam már régebben is ezt a mondatot, de sosem ragadott meg annyira mint most, nem néztem utána a jelentésének, nem is érdekelt különösebben.
Vannak olyan terveim amikkel kapcsolatosan egyelőre fogalmam sincs, hogyan fogom megoldani, csak azt tudom, hogy szeretném ha ezek megvalósulnának, és úgy vélem, talán pont a hogyan kérdésére kaptam ezzel a mondattal választ, és igen, Én hiszek az ilyesmiben.
Take It Easy!- Vedd könnyedén!
Hát jó, akkor vegyük könnyedén! 😊

Őszi bakancslista

Eddig sosem voltak bakancslistáim, sem kívánságlistáim, nem foglalkoztam ilyesmivel, viszont bizonyos időközönként visszatekintek az elmúlt időkre. A legutóbbi ilyen visszatekintésem során szembesültem azzal, hogy mennyire élmények nélkül éltem a mindennapjaimat ahhoz képest, hogy megannyi dolog van amit pedig már megvalósíthattam volna, de nem tettem, és rengeteg dolog amit régóta be szeretnék szerezni, de nem tettem rá szert.

Nem azért mert nem tehettem volna meg vagy lehetetlen lenne bármi is. Nincs lehetetlen, és nincs olyan hogy "nem tehetem meg", ezek csak kifogások!
Amik nem valósultak meg, azok azért nem valósultak meg eddig, mert a legtöbbről egyszerűen elfeledkeztem, bármely furcsán is hangzik. Aztán olyan is volt, hogy érthetetlen okokból elkezdtem halogatni még úgy is, hogy konkrétan ott volt a lehetőség. 

A hétvége képekben

 

Régen volt olyan bejegyzés, ami az elmúlt napok, jelen esetben a hétvége eseményeit foglalja össze képekben, pedig szeretem az effajta bejegyzéseket másoknál és itt ezen a blogon egyaránt.
Szeretem a Számomra kedves történéseket, szép pillanatokat megörökíteni, és egy részüket itt megosztani.
Az Élet apró örömei, amikre jó lesz később is emlékezni azzal a tudattal, hogy már nincs rohanás és saját magam alkotta de amúgy nem létező kényszer.

Így osztom be az időmet

Nem egy nagy attrakció, és gondolkoztam is, hogy érdemes-e ez külön bejegyzésre egyáltalán. De végül is miért ne?

Kép: 7-themes.com

Így íródnak a bejegyzéseim- Ötletelés

Nagyon ritkán van úgy, hogy sokat kellene gondolkoznom azon, hogy miről írjak itt a blogon. Van amikor egyszerűen megrohannak az ötletek -mint például az elmúlt napokban, aminek nagyon örülök egyébként-  vagy inspirálódom. Inspirálódni általában az Évek és emlékek blogról szoktam elsősorban.
De előfordul, hogy hallok valahol egy szót vagy látok valahol valamit, esetleg valami olyan élményem adódik és aztán eszembe jut egy köré épülő téma.

A Bullet Journalomban külön két oldalas szekciót szoktam elkülöníteni minden hónapban a bejegyzés ötletek számára, ahol csak a címeket szoktam leírni. Van amikor van a fejemben egy elképzelés magáról a bejegyzésről is amit aztán csak ki kell itt-ott egészíteni, de előfordul az is, hogy csak itt, írás és szerkesztés közben kapja meg azt a végleges tartalmat, formát a bejegyzés, amit közzéteszek.

Van egy németországban élő videós, Evi Kruchio aki készített tavaly októberben egy Vlogtober című videó sorozatot ami Nekem nagyon tetszett, és gondolkozom azon, hogy megvalósítanék egy ilyet itt a blogon, Blogtober címmel, leírni az adott hét történéseit amik érdekesebbek, segítő jellegűek is lehetnek (meg Nekem is amolyan emlékek), és természetesen pár képpel is szándékozom ezeket a heti gyakoriságúra tervezett bejegyzéseget illusztrálni. Tervezek még az adventi időszakra Blogmas sorozatot is, de tényleg ezek még csak gondolati szinten vannak jelen, meglátom, hogy sikerül-e megoldani, illetve lesz-e hozzá kedvem. Mindenesetre az ötlet jónak tűnik.

Így készülök őszre

 

Az előző bejegyzésemben már írtam, hogy mit jelent számomra az ősz, és hogy kikapcsolódásképpen mikkel szoktam ilyenkor foglalkozni, de annyira szeretem ezt az időszakot, hogy úgy  döntöttem, megér egy külön bejegyzést.

Négy évaszak

Vannak évszakok amiket szeretek, és van egy, amit kifejezetten nem. Szerencsére a kedvelt évszakok vannak többségben mint olyan, a tavasz, az ősz, és a tél.

A nyárral már nem vagyok olyan nagyon jó viszonyban, hiszen nehezen viselem a nagy kánikulát, és az egyre durvább nyári viharokat, zivatarokat.
De nem szaladok ennyire előre, kezdem inkább a bejegyzést az egyik kedvenc évszakommal, a tavasszal...

Képek a kertből

 

Az első paradicsomunk.

Az egész úgy indult, hogy Én nem terveztem nagy kertészkedéseket az idei évre, még úgy sem, hogy a tavalyi termés a körülmények ellenére is sokkal többet hozott a vártnál.
Aztán jött egy olyan lehetőség, aminek a keretein belül ingyenesen jutottunk különféle paradicsom és paprika palántákhoz, akik aztán bőségesen elkezdték hozni, és bőségesen hozzák most is a termést.
Egyébként a lehetőségért ezúton is hálás köszönetet mondok, mint ahogy azért is, hogy a szélsőségesebb viharoknak, zivataroknak "csak" a szélét kaptuk ha volt, illetve szerencsésen megúsztuk a jégesőt is! 🙏

Visszatérve a termésre, rendkívül ízletes, zamatos minden, és így utólag azt mondom, hogy megérte dolgozni vele, bár sokat nem kellett azért. Úgy fogalmazok inkább, hogy megérte erre időt szánni.

Természetesen az első termésekről készítettem néhány képet.
Íme  😊 

 

Balaton

 Nem, nem nyaraltunk sem a Balatonnál, sem máshol, és idén eddig csak egyszer mentünk el kirándulni is, amiről itt található bejegyzés és néhány kép.

 

 

A Balatonnal kapcsolatos bejegyzést az ihlette, hogy a napokban olvasgattam az egykori balatoni SZOT üdülésekről különféle nosztalgia blogokon, és elém került pár saját készítésű kép a 2017 nyarán Tihanyt és Balatonfüredet magában foglaló kirándulásunkról.

Hétfő és péntek reggel

Ezúttal régi kedvenc és megunhatatlan témámról, a napfelkeltéről hoztam néhány képet.

Nyári képek I.

Nem a kedvenc évszakom a nyár, mert nagyon nehezen viselem a tartósan magas hőmérsékletet, dacára annak, hogy nem szeretem a túl hideget sem, de fotózni ilyenkor is lehet azért. Hoztam néhány képet amit érdemesnek tartottam elkészíteni, csak úgy.

Íme...

Én és a kommentelés

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem vannak bizonyos szegmensek, ahol kifejezetten szeretek kommentet olvasni, és ezt rendszeresen meg is teszem.

Előfordul, hogy az adott tartalomról (videós tartalomra értendő) vannak kétségeim, és kellő információk -adott esetben a kommentek- nélkül nem feltétlenül nézném meg, mert esetleg lehet benne olyan, amit nem akarok megnézni.

Felirat hozzáadása

Ami a véleményezés részét illeti...

Fokhagyma tárolás

Úgy tűnik, sikerült megoldani a fokhagyma tartós tárolását, anélkül, hogy megpenészedne, megrohadna.

Egy videóban láttam, hogy az Egyesült Államokban úgy is árulnak fokhagymát, hogy a már gerezdekre szedett, megpucolt, megmosott fokhagymát üvegben árulják különféle üzletekben. Nem tudom, hogy nálunk van-e ilyen, személy szerint Én még nem találkoztam ezzel a megoldással egyik boltban sem.

Visszatérés

Nem túl kellemes érzés, amikor annyira kiesel a gyakorlatból, hogy a visszatéréssel kapcsolatos bejegyzésed első mondatai igencsak nehezen születnek meg...

Az az igazság, hogy nem terveztem ekkora szünetet (egy ideig szünetet sem), és írhattam volna előbb, de nem akartam amolyan sem eleje sem vége bejegyzéseket, azon túl, hogy ilyen hosszú kihagyás után elég nehezen is szedem össze a gondolataimat.

Felirat hozzáadása

Olyan érzésem van, hogy a szünet előtti utolsó bejegyzésem egyes mondatai, például amikor azt írtam, hogy kemény időszakot élek, kissé félreérthető volt, és utólag túlzásnak érzem.

Kissomlyó-Hegy Barangoló #1

Újabb képes szekcióval bővül a blog, ez a szekció pedig "Barangoló" néven fog futni. E menüpont bejegyzéseinek gyakorisága természetesen attól függ, hogy milyen gyakran tudok eljutni egy-egy kirándulásra.
Elsőként, gyertek velem a Kissomlyó-Hegyre! 😊

Húsvét

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak! 🥚🐰🐥🐑

Hálás Szombat

• Hálás vagyok a mai kirándulásért, hogy végre kimozdulhattam, a hetek óta tartó bezártság után,  és mert felettébb léleksimogató volt látni/hallani, ahogy a természet él.
• Hálás vagyok azért, hogy a látásom tökéletes, mert a tökéletes látás az egyik legnagyobb ajándék.
• Hálás vagyok, hogy önállóan gond nélkül tudok járni, mert így bárhová könnyedén eljuthatok segítség, és mások terhelése nélkül.

Köszönöm!

Újabb képek

Kimentem a kertbe kirándulás gyanánt, és körülnéztem. Most megpróbálok átadni valamennyit abból, amit láttam. 😊🌼

Azt hiszem, a "Maradj otthon!" megteszi a hatását :)

Helyettem pedig, beszéljenek a képek!

Forrás: Időkép

Hiszek egy Istenben

Előrebocsátom, hogy nem szeretnék ezzel senkit bántani, Mindenkinek a vallását, hitét teljes mértékben tiszteletben tartom. Remélem, nem fogom kiverni senkinél a biztosítékot.
Amennyiben valakit ne adj' Isten mégis megsértenék következő soraimmal,  abban az esetben bocsánatot kérek, mert nincs ilyen szándékom.

Jómagam nem vagyok nagy templomba járó, viszont imádkozni szoktam, és hiszek Istenben, de Istenben, mint olyanban, nem úgy hiszek, hogy egy valaki odafent aki ítél, és büntet és elvár és etc.
Isten sokkal összetettebb ennél, és nem büntet, nem ítél, nem vár el. Isten Mindenkit egyformán szeret.
Akkor kezdtem igazán elhinni ezt, amikor papoktól, lelkészektől is elhangzott amit gyerekkoromban a hittanórán ugye másképp tanultunk.
Isten mindenhol jelen van, mindenhol meghallja az imát, Isten Maga a Mindenség, és nem egy valaki odafent.

Nagykönyv és előre megírt sors?

Hálás Szombat

A napokban már említettem a Hálás Szombat című bejegyzések átalakítását, és azt is, hogy miért döntöttem így, azonban akkor, ennél többet nem akartam elárulni.

Az átalakult bejegyzés a következőképpen fog kinézni: első körben, azaz az első bejegyzés keretein belül olyan dolgokért fogok Hálát adni, amiket úgy alapjáraton nem szeretek, de meg akarom találni, és úgymond meg akarom élni, érezni akarom ezeknek a jó oldalát, hogy ezek a dolgok sem lehessenek a jövőben Számomra bosszantóak, és minél jobban érezhessem Magam, illetve szívből remélem, ezzel segítek valamennyit Nektek is kedves Olvasók abban, hogy ha vannak olyan dolgok amik Számotokra bosszantóan hatnak, sikerüljön egy kicsit átbillenteni, kellemesebbé tenni.
Egyébként nem csak az első bejegyzésemben fogok olyan dolgokról írni amiket nem szeretek, hiszen jelenleg még Számomra is sok ilyen dolog van, viszont nem akarom a bejegyzéseket elnyújtani sem.
Úgyhogy nem is húzom tovább a bevezetőt, inkább Hálálkodom 😊.
Nem sorolok fel 25 dolgot, a kevesebb néha több! 😇

Tél-tavasz 2 in 1

Tegnapra ütemeztem ezt a pár képet eredetileg, de tegnap végül másról tettem közzé bejegyzést, annyit pedig nem akartam egy napon belül, mert nem szeretném, hogy összefollyanak a bejegyzések.

Így március végének magasságában, nem túl szívderítő látvány amit mutatnak a következő képek...

Átalakuló Hálás Szombat

Ugyan régen nem íródott már ilyen bejegyzés, de blogon kívül azért nem felejtek el hálát adni, mindennap, többször megteszem.

Köszönöm, hogy mindig van miért hálát adnom!

Ami a Hálás Szombatot illeti, jellegében fog változni, mert az a forma, amiben eddig íródott, azt kell mondjam, nem az enyém, nem tudok azonosulni vele kellőképpen, részben azért sem, mert Timi ugyan hétfői napon írja az ilyen jellegű bejegyzéseit, ennek ellenére mégis utánozásnak éreztem az Én bejegyzéseimet, ezért úgy döntöttem, átalakítom e bejegyzéseim formáját.
De nem lövöm le a poént előre, szombaton látni fogja a Tisztelt Olvasó, hogy mire is gondoltam. 😇

...még mindig nem pánikolok

...és nem is fogok, mert bármilyen nehéz is most a helyzet, pánikolni teljesen felesleges. Azzal csak még inkább megnehezíti az ember lánya/fia az amúgy is nehéz helyzetet.
Lassan egy hete mi sem dolgozunk, de Nekem még nincs bezártság érzetem, hiszen eddig sem jártam sehová a munkahelyen, és az általános intézni valók, bevásárlások miatti utakon kívül. Persze néha azért elsétálok a határba néhány szép fotó reményében, de ez meg már igazán ritkán fordul elő.

Minden rosszban van valami jó!

Ízelítő a tavaszból

Képek 2017-ből

Az előző bejegyzésemben említettem a régi telefonomat, és azt, hogy néhány már elfeledett kép is előkerült róla, ezeket most megmutatom.

Rövid bejegyzés a hosszú szünet után

Természetesen szó nincs arról, hogy eddig tartott a blog, és ez a szünet sem volt szándékos, csak egyszerűen nem volt miről publikálnom, nem volt időm, és bevallom, kedvem sem. Így pedig nem érdemes csinálni semmit. Már többször kifejtettem, hogy nem szeretnék erőltetni semmit, de azért nem szeretném ha ez a blog kárára menne.
Persze írhattam volna mondjuk a koronavírusról, de egyrészt az a helyzet, hogy már Nekem is a könyökömön jön ki az egész, másrészt pedig nem szeretném a blogot negatív oldalra sodorni.
Ugyanakkor fontosnak tartom Én is a rendszeres és alapos kézmosást, kézfertőtlenítő használatát (már ha lehetne kapni...), és azt hogy ne köhögjünk tüsszögjünk egymásra, bár szerintem ezek alapvető dolgok, és nem csak akkor ha baj van.

A bejegyzés végére pedig kér régi kép, a régi telefonomról, ha már régen volt bejegyzés. 😅

Ez most szép vagy csúnya?

Vagy mindkettő egyszerre? Hátborzongató, és félelmetes ami mögötte van, de valahol lenyűgöző ez a jelenség.

A kép elkészülte előtt pár másodperccel még olyan volt, mintha egy negatívot néznék szinte.
Amikor fotóztam, megfogalmazódott bennem, hogy Úristen mi lesz ebből...

De szerencsére egy kiadós esőn kívül ezen a környéken eddig nem lett ebből komolyabb dolog.

Vállald Önmagad!

Sokaknál kiverte a biztosítékot Schobert Norbi kijelentése, mely szerint a "nők a szülésnél cseszik el..."  Valahol érthető a felháborodás, hiszen nem volt szép Tőle. De azt nehezen tudom elképzelni, hogy olyan szinten jelent ez a néhány mondat napi gondot, hogy kvázi hetek óta ezen háborog szinte mindenki.
Egyébként ma olvastam, hogy most azoknak is beszólt, akik betegség miatt híztak meg. Szerinte nincs olyan betegség, ami miatt hízni lehet, és hozzá tette még, hogy ez csak kifogás.

Háát... Nem. Véletlenül sem kifogás. Nem vagyok orvos, de azt még Én is tudom, hogy igenis vannak olyan betegségek amik elhízáshoz vezetnek akár közvetlenül, akár áttételesen (az arra szedett gyógyszer miatt).

Ami pedig a szülést illeti... Bár nem szültem, nincs is tervben, hogy miért az nem publikus, de azért abba belegondoltam, hogy reagálnék, ellenkező esetben. Megmondom őszintén, egyáltalán nem érdekelne, mert nem egy celeb véleménye számít, hanem az, hogy Én hogy érzem jól Magam, illetve a Párom véleménye.

Nyilvánvaló, hogy nem esik jól az ilyesmi, de ezen igazán kár idegeskedni.
Egyáltalán nem érdekel Norbi véleménye, ahogy feltehetően Norbit sem érdekelné az Én véleményem ha tudna a létezésemről, és ez így van rendjén.

Továbbra is azt vallom: Legyél boldog, élj úgy ahogy Neked jó, és légy Önmagad! 😉

Hálás szombat

Hálás vagyok, köszönöm!

💕A tavaszias időjárásért. 💕 A jó munkáért. 💕 Mert lelkiismeret furdalás nélkül tudtam végre nemet mondani olyan dologra, ami Nekem rossz lett volna. 💕 Mert épségben megtaláltam egy olyan mellényt, amit már sok éve kerestem mindenhol, és még mindig jó is Rám. 💕 Az újabb, váratlan segítségért. 💕 Mert egy Engem személyesen érintő dolog miatt végül megkönnyebbülhettem. 💕 Mert olyannyira szép idő volt ma is, hogy kiteregethettem az udvaron. 💕 A Word nevű játékért. 💕 Mert más ruháimat is megtaláltam jó állapotban, amiket kerestem, és még pluszban is találtam hasznos darabokat. 💕

Januári hisztériák

E10, Schobert Norbi, koronavírus...

Ismét gyönyörű szépet alkotott a természet II.

A képek folytatása tegnapról... 😊

Ismét gyönyörű szépet alkotott a természet

...és Én nem tudtam leállni a fotózással, jó múltkor is volt része a környék lakosságának ilyen szépségben, de Én akkor éjszakai műszakom letelte, és a hazautazás utáni fáradtságom, álmosságom, éhségem okán, és mert nagyon fáztam, sajnos nem indultam el még fotózni is, pedig nagyon szép volt a felkelő nap fényében a zúzmarától fehérlő táj.

A felkelő nap most sajnos elmaradt, de szépségben így is bőségesen volt részem, olyannyira, hogy nagyon sok kép készült, így ez a posztot két részletben teszem közzé a blogon.

Hálás szombat

Hálás vagyok, köszönöm!

💕A meglepetésszerűen jött szabadnapért. 💕 A természet csodás alkotásaiért. 💕 A hóért. 💕 A gyönyörűségesen szép zúzmarás tájért. 💕 Ferinek a segítségért. 💕 A friss levegőért. 💕 Mert elkerültem a bajt. 💕 Monsterért. 💕 Mert egyre szerencsésebb vagyok. 💕 A finom és bőséges vacsoráért. 💕 A sós kifliért. 💕 A finom szendvicsekért. 💕 Mert egyre jobb az étvágyam. 💕 Mert már jóval kevesebb fájdalom csillapító kell az eddiginél. 💕

Foglalkozások a múltból: Lámpagyújtó

Kép: Múlt-Kor

Először Angliában működtettek városi gázzal lámpákat: 1806-ban alakult meg a National Light and Heat Company (Nemzeti Fény- és Hőtársaság), egy évvel később pedig a londoni Pall Mallon kigyulladtak az első utcai gázlámpák, amelyek hamarosan a kontinens nagyvárosaiban is elterjedtek. (Pesten és Budán 1777-től létezett közvilágítás, ám hiába volt a repceolaj-lámpák fénye gyenge, a városok tanácsai sokáig elutasították a gázvilágítás bevezetését. Budapesten 1856. december 24-én, szenteste gyulladtak ki az első gázlámpák.)

Hungarikum :-)

Már nem is tudom, hogy mikor találtam erre a vicces (és talán kissé abszurd) bejegyzésre, és azt sem, hogy melyik humor oldalon, talán vannak benne olyanok is amik már nem aktuálisak, de Én még mindig mosolygok rajta. 😅
Magyarország államformája a rántott hús.

A hivatalos nyelv a helytelen magyar, melynek különböző dialektusait beszélik, például aktív magyar, bradörmagyar, fókuszmagyar és csácsumicsá magyar.
A hivatalos fizetőeszköz a forint, meg a haver. Egy haver 1000 - sok milliárd forintot ér. Magyarország fővárosa Budapest és minden olyan település, ahonnan reggel 2 óránál hosszabb idő alatt lehet beérni a Belvárosba (pl. Solymár). A közlekedés fejlett, számos útvonalon elsők vagyunk Európában az egy kilométerre jutó halottakban.
A magyar termékek, amikre igazán büszkék lehetünk a Suzuki Wagon R+, az Audi TT, az Opel Astra és a Dunaharasztiban palackozott Coca-Cola.
Hazánk kulturális élete pezsgő, akár a Való Világ Villa jakuzzija. Az iskolarendszer fejlett, de már dolgozunk a visszabontásán átlagos szintre.
Fő élelmiszeripari termékeink a kannás bor, az ólmos paprika és a vegyes pálinka.

Megjegyzés: Néhány mondatot töröltem belőle, mert nem szeretném, ha a bejegyzés olyat is tartalmazna, amiből probléma származhat!

Mikroszkóp alatt a hópelyhek

Még tavaly ősszel, nem sokkal a blog indulása után, hoztam egy cikket néhány képpel arról, hogy milyen a homok mikroszkóp alatt. 
Most nézzük meg a havat!
A képek, csakúgy mint az előbb említett bejegyzés esetében, sajnos nem a saját képeim, viszont nagyon lenyűgöző látványt garantálnak.

Kép: Alexey Klatov

Problémás blogtéma

A jelenlegi téma, kissé nehezen kezelhető, nagyon szép, tetszik, de akadnak némely problémák vele.
Nem tudok a hozzászólásokra közvetlenül válaszolni úgy, mint a Blogger saját témái esetében, és ami még inkább zavaró Számomra, az, hogy hiába állítom akárhogyan a betűméretet, betűtípust és a többit, nem fogadja el, így aztán eléggé szedett-vedettnek tűnhet a blog. Na de sebaj! Hamarosan (remélem) itt a tavasz amikor újra aktuális lesz a téma cseréje, és talán találok tavaszi témát a Blogger sajátjai között is, vagy meg tudom oldani másképp.

Újra esett a hó

Ezekben a percekben is esik, egyre nagyobb pelyhekben, egyre sűrűbben, és már nem is olvad közben. Örülök a hónak, de sokkal jobban örülnék már a tavasznak.
Természetesen fotóztam is. 😊