Egy őszies jellegű séta

 És a képek...

Őszi képek II.

Ma reggel, amikor felhúztam a reluxát, olyan látvány fogadott, amitől a legtöbben úgy rohannának vissza az ágyba mintha lőnék őket, és csak a takaró nyújthat nekik teljes védelmet a lövedékek elől. Az az igazság, hogy Én is sok ilyen reggelt (sőt délelőttöt) éltem meg mostanában, de ma egészen más volt, úgyhogy fogtam a kis kompakt gépemet meg a telefont és elindultam. Voltam erre is, arra is, településen kívül is, belül is. Önmagammal voltam kívül is, belül is. Régen tapasztalt nyugalomban volt részem.

Na de elég a szóból, jöjjenek a képek...

Őszi képek I.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

 Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Őszi séták

Az elmúlt évekből nem igazán emlékszem arra, hogy a szükségeseken túl, kimozdultam volna a lakásból az őszi időszakban. Az idén mintha valami megváltozott volna, szívesebben megyek erre-arra. Talán bennem is megváltoztak bizonyos dolgok, így aztán sokkal szebbnek látom a külvilágot is.
Készítettem néhány képet is, ugyan nem a legjobb minőségben, de miután nem vagyok profi fotós, és a lényeget azért csak megörökítettem, ebből sem csinálok különösebb ügyet.

Íme a képek: