Legyen hivatás a hobbi?

Volt idő, amikor irigyeltem azokat, akik a hobbijukból élnek. Igen, ez nagyon jó dolog, annak aki munkaként is tudja szeretni a hobbiját, és nem kötelességgként tekintenek rá onnantól kezdve, amikortól abba a helyzetbe kerülnek, hogy valamely kedvenc szabadidős tevékenységük a hivatásuk lesz. 

Nálam ez másként van, bármennyire is szeretem azokat a dolgokat amikkel szívesen foglalkozom a szabadidőmben, nem szeretném azt, és nem is ambícionálom, hogy ezek közül bármelyik is a munkám legyen. Nincs problémám a munkával, de Számomra az amolyan mindenképpen elvégzendő feladat, ami nem nyújt kikapcsolódást úgy, mint azok a dolgok amiket a szabadidőmben teszek. Érdekes nem? Elég valamit másképpen megfogalmazni, megnevezni, és máris átértékelődik az egész. Hiszen, ha például a blogolás a megélhetésem forrása lenne, és nem csupán egy kedvemre való szabadidős tevékenység, akkor már benne lenne az a muszáj ami miatt akkor is posztolnom kellene, ha éppen semmi ötletem, semmi inspirációm nincs.
Végeredményben a munka az munka, a hobbi meg hobbi. Én legalábbis így vagyok ezzel.

Így íródnak a bejegyzéseim- Ötletelés

Nagyon ritkán van úgy, hogy sokat kellene gondolkoznom azon, hogy miről írjak itt a blogon. Van amikor egyszerűen megrohannak az ötletek -mint például az elmúlt napokban, aminek nagyon örülök egyébként-  vagy inspirálódom. Inspirálódni általában az Évek és emlékek blogról szoktam elsősorban.
De előfordul, hogy hallok valahol egy szót vagy látok valahol valamit, esetleg valami olyan élményem adódik és aztán eszembe jut egy köré épülő téma.

A Bullet Journalomban külön két oldalas szekciót szoktam elkülöníteni minden hónapban a bejegyzés ötletek számára, ahol csak a címeket szoktam leírni. Van amikor van a fejemben egy elképzelés magáról a bejegyzésről is amit aztán csak ki kell itt-ott egészíteni, de előfordul az is, hogy csak itt, írás és szerkesztés közben kapja meg azt a végleges tartalmat, formát a bejegyzés, amit közzéteszek.

Van egy németországban élő videós, Evi Kruchio aki készített tavaly októberben egy Vlogtober című videó sorozatot ami Nekem nagyon tetszett, és gondolkozom azon, hogy megvalósítanék egy ilyet itt a blogon, Blogtober címmel, leírni az adott hét történéseit amik érdekesebbek, segítő jellegűek is lehetnek (meg Nekem is amolyan emlékek), és természetesen pár képpel is szándékozom ezeket a heti gyakoriságúra tervezett bejegyzéseget illusztrálni. Tervezek még az adventi időszakra Blogmas sorozatot is, de tényleg ezek még csak gondolati szinten vannak jelen, meglátom, hogy sikerül-e megoldani, illetve lesz-e hozzá kedvem. Mindenesetre az ötlet jónak tűnik.

Én és a kommentelés

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem vannak bizonyos szegmensek, ahol kifejezetten szeretek kommentet olvasni, és ezt rendszeresen meg is teszem.

Előfordul, hogy az adott tartalomról (videós tartalomra értendő) vannak kétségeim, és kellő információk -adott esetben a kommentek- nélkül nem feltétlenül nézném meg, mert esetleg lehet benne olyan, amit nem akarok megnézni.

Felirat hozzáadása

Ami a véleményezés részét illeti...

Visszatérés

Nem túl kellemes érzés, amikor annyira kiesel a gyakorlatból, hogy a visszatéréssel kapcsolatos bejegyzésed első mondatai igencsak nehezen születnek meg...

Az az igazság, hogy nem terveztem ekkora szünetet (egy ideig szünetet sem), és írhattam volna előbb, de nem akartam amolyan sem eleje sem vége bejegyzéseket, azon túl, hogy ilyen hosszú kihagyás után elég nehezen is szedem össze a gondolataimat.

Felirat hozzáadása

Olyan érzésem van, hogy a szünet előtti utolsó bejegyzésem egyes mondatai, például amikor azt írtam, hogy kemény időszakot élek, kissé félreérthető volt, és utólag túlzásnak érzem.

Problémás blogtéma

A jelenlegi téma, kissé nehezen kezelhető, nagyon szép, tetszik, de akadnak némely problémák vele.
Nem tudok a hozzászólásokra közvetlenül válaszolni úgy, mint a Blogger saját témái esetében, és ami még inkább zavaró Számomra, az, hogy hiába állítom akárhogyan a betűméretet, betűtípust és a többit, nem fogadja el, így aztán eléggé szedett-vedettnek tűnhet a blog. Na de sebaj! Hamarosan (remélem) itt a tavasz amikor újra aktuális lesz a téma cseréje, és talán találok tavaszi témát a Blogger sajátjai között is, vagy meg tudom oldani másképp.

Hálás szombat

...mert a "hálás hétfő" és a "hálás csütörtök" már foglalt, nem tudom, hogy más napok is foglaltak-e, és azt sem, hogy a szombat foglalt-e, de végül is Nekem teljesen mindegy, csupán azért esett a hálás szombatra a választásom, mert szombaton, azaz ma jutott eszembe, hogy indítsak egy ilyen blog sorozatot, amit már olvastam más blogokon is. Noha nem csak szombaton, és nem csak a blogon vagyok hálás, de annyira megtetszett ez az ötlet, hogy gondoltam: miért is ne legyen az Én blogomon is egy ilyen?
Mostantól lesz! 😊

Köszönöm, hálás vagyok!

💕...hogy végre rendbe jött a gyomrom, visszatért az étvágyam és ehettem egy jót. 💕Az új bevételszerzési lehetőségért. 💕 A pasziánszért. 💕 A retró filmekért. 💕 Mert jó időre el vagyunk látva téli tüzelővel. 💕 A segítségért a fa döntésnél a segítő embereknek. 💕 Mert biztonságban vagyok. 💕 Mert napról-napra egyre jobban vagyok minden szempontból. 💕

 

Egy rövid bejelentkezés

Az utóbbi napokban eléggé sok dolgom volt, és még lesz is. Egyelőre, és szerencsére az időjárás is kedvezett, és az előrejelzések szerint továbbra is kedvez a még elvégzendő kinti munkáknak. A téli tüzelő nagyjából megvan, már csak össze kell vágni, illetve pár darab feleslegessé vált raklap szétszedése is megtörtént ma, de miután rám sötétedett, három darab még maradt holnapra, aztán azt is már csak össze kell vágni.
Örülök, hogy jó idő van, mert így minden időben kész lesz.
Egyébként elég vicces ilyen szép majdhogynem tavaszias időben bemenni egy-egy üzletbe ahol már egyre erőteljesebben nyilvánul meg a karácsonyi hangulat... 😂

Mit is várok novembertől?

Pontosabban magamtól novemberben...

Szeretnék fejlődni a blogolásban és a fotózásban többek között, és bízom abban, hogy az októberi inspiráció lavina ebben a hónapban is kitart. Tervben van néhány önismerettel, önfejlesztéssel foglalkozó könyv elolvasása, ebből egyet ma-holnap kiolvasok, kettő pedig éppen úton van felém. Aztán, ha az időjárás megengedi akkor szeretnék még sétálni, kirándulni, bár a legutóbbi előrejelzések alapján úgy tűnik, hogy az időjárás megengedi, viszont addig még változhat is, úgyhogy nem lehet tudni. Tervben van még, hogy az általam követett olvasott blogokat is alaposabban áttekintem, és ha van mondanivalóm, akkor megtiszteljem az írót, azzal, hogy nem jövök el szó nélkül. Nagyjából mindegyiket átnéztem már, de hét ez éppen csak elégséges. Szóval lényegében ennyi, ami publikus, bízom benne, hogy úgy is alakulnak a dolgok ahogy elterveztem, a publikusak is, meg a nem publikusak is. 😊

Képek 44.-ik hét

Ilyen volt október

Nagyon mélyen nem tudok belemenni ugyan, de azért egy rövid bejegyzést mégis szeretnék írni róla.

Azt kell hogy mondjam, az eddigi blogjaimhoz képest, jelentősen több (és remélem jobb) bejegyzést sikerült írnom, ezen a blogon sokkal szabadabbnak érzem magam. Az eddigieket mindig megpróbáltam egy adott, Engem érdeklő témában működtetni, amin belül azonban ilyen-olyan okok miatt mégsem éreztem sem elégnek, sem pont jónak a bejegyzéseimet. Több hónapig kínlódtam velük, és ha hetente egyszer valami "normálisabb" tartalmat tudtam közölni, az már csoda volt, főleg a vége felé. Ezzel szemben ennél a blognál sokkal jobban érzem magam, mert nem állítottam fel olyan korlátokat, mint az előzőek esetében, és nem is görcsölök rajta.

Ennek a blognak az írása örömmel tölt el.

Most nem érzem azt, hogy mindennap írnom kell, így aztán majdnem mindennap, könnyedén tudok írni mégis.

Természetesen megválogatom a szavaimat, ha olyan a téma, akkor többször is átgondolom, hogy megírjam-e, és azt is, hogy milyen stílusban írom meg, amennyiben megírom. Viszont ezzel abszolút nem érzem, hogy korlátoznám Önmagam.

Szeretem, tetszik, örömmel tölt el, ez most így jó! 😊

A végére pedig, íme az Én októberi időjárás mandalám:

Mától csak itt

Tegnap megszüntettem az utolsó közösségi oldalas regisztrációmat is. Részben azért mert mint a másikat, ezt a közösségi oldalt is erőltetettnek éreztem a magam részéről, részben pedig azért, mert inkább a bloggal szeretnék foglalkozni.
Az oldalt, ahol a regisztrációmat tegnap megszüntettem, semmi másra nem használtam, csak képmegosztásra. Mostantól ezt csak és kizárólag itt a blogon szeretném megtenni, úgyhogy egy újabb menüponttal gazdagodik a blog, Életképek címmel, heti rendszerességgel fogok, minden vasárnap az elmúlt hét néhány eseményéről, pillanatáról egy-egy képet feltölteni.

Képgalériák a blogon

Eleinte nem akartam külön menüt, de tekintettel arra, hogy a blog eléggé sokféle témában íródik, és képek is így kerülnek fel, az átláthatóság érdekében mégis létrehoztam a menüt, ami most kemény két pontból áll, de majd ahogy a szükség hozza, fog még bővülni.
A továbbiakban is szeretnék képes tartalmakat is gyártani, és nem akartam, hogy ezek csak úgy elvesszenek a bejegyzések között. Azért láthatóak egy mai bejegyzésben a pár nappal ezelőtti őszi sétákon készült képeim, mert egyelőre így tudtam csak összehozni a külön képgalériát. A továbbiakban már új képek fognak felkerülni.

...

Ezért tűntem el a közösségi oldalakról...

Azaz hogy egy kivételével mindegyikről ahol fent voltam.
Mielőtt megírtam volna ezt a bejegyzést, nagyon sokat gondolkoztam azon, hogyan írjam meg, mi az amit egyáltalán le akarok írni. Nyilván az igazságot, és bár félnivalóm nincs senkitől és semmitől, de még ott van az, hogy elkerüljem azt, hogy bárkit is megbántsak, úgyhogy ezt a részét inkább megtartom magamnak. Azt viszont elmondhatom, hogy mennyire nem éreztem jól magam, már akkor sem, amikor beléptem oda. Ez leginkább az utóbbi időben nyilvánult meg.
Tudomásom szerint nincs klausztrofóbiám (így is van épp elég), de mégis azt a fullasztó bezártságot éreztem, valahányszor beléptem oda, amit (szerintem) egy klausztrofóbiás érezhet egy... Mondjuk egy liftben. Miért pont liftben? Ez jutott eszembe hirtelen. Miért? A lift nem elég szűk?
A lényeg lényege, hogy nem volt éppen jó hatással az általános közérzetemre, nem akarom részletezni hogy miért, noha nagyjából tudom. Az az atmoszféra összességében ami ott van, egyszerűen nem nekem való, és az a helyzet, hogy nem is szerepel a terveim között az, hogy megszeressem, mert ott nincs helyem, nincs dolgom, de nem is akarom hogy legyen, jól megvagyok nélküle. Azzal sincs semmi probléma, ha valaki ott éli az életét, ha neki az jó. Mindennek ami van, valamilyen módon, valamilyen okból helye van a világban.
Én nemrégiben ébredtem rá arra, hogy introvertált vagyok, nagyon... Nagyon! Te is? Jól van. Vagy Te inkább extrovertált vagy? Mennyire? Nagyon? Vagy kevésbé? Az is jól van.

Mi van azokkal akikkel tartottam is ott kapcsolatot?

Ezért írok...

A helyzet az, hogy majdnem elkezdtem tartalmat gyártani az egyik legnépszerűbb videómegosztó oldalra. Stílszerűen akartam kezdeni, és kezdet címszó alatt, egy olyan vlogot akartam összehozni, ami napkelte fotózás közben készítek el. De, a napkelte fotózás elmaradt. Miért? Mert nagyon borult volt az ég reggel, és mert bár felébredtem az ébresztőre, de vissza is aludtam. Aztán elkezdtem gondolkozni, hogy miért nem tettem meg mindent ami tőlem tellett volna, hiszen a napkelte fotózás nem lett volna olyan nagyon lényeges, ez csak egy ötlet volt.
Arra jutottam, hogy Én nem akarok olyan szinten nyilvánosság elé kerülni, mint ahogy a videósok, és ez nem bántás, semmi ilyenről szó nincs, aki szereti, az csinálja, magam is követem pár videós munkásságát, de ez a mezőny ma már nagyon erős, és egy olyan durván introvertált személyiségnek mint amilyen Én is vagyok, egyszerűen ez nem való. Nincs is ezzel probléma, szerencsére nem vagyunk egyformák. Bele lehet gondolni, hogy mi lenne ha mindenki ugyanúgy, ugyanazt, ugyanolyat kedvelne, szeretne...
Nem érezném jól magam a videók készítése közben, ez az igazság. Szóval inkább videózzon az, aki tényleg lazán, ügyesen tudja ezt csinálni. Persze ráerőltethetném magamra, hiszen kvázi minden tanulható, de semmit nem szoktam magamra erőltetni, még azt sem ami a kell-muszáj kategóriába esik, azokat a dolgokat sem. Videózni pedig nem muszáj... 😉 




Más: már régóta ki szerettem volna próbálni az F&F Home (#nemfiezetettpromóciós) illat viaszait, és bár volt is abból a fajtából amit eredetileg is akartam, nyolc darab van egy csomagban ha jól emlékszem, de most nem ezeket vettem, hanem a Yankee Candle-hoz hasonló kis korongokat.
 Olvass tovább!

Üdv! Megint itt...

Már nem tudom, hányadszor, és nem is tartom számon. Valahogy mindig elment a kedvem a blogolástól, így aztán nem tartott sokáig egyik sem.
Most azért hoztam létre egy újabbat, hogy grafomán hajlamaimat kiélve szabadon összegyűjthessem az aktuális és általános agymenéseimet.
Sok dologgal kapcsolatban van mondani... Illetve írnivalóm, ami természetesen csak az Én nézőpontomat tükrözi, ha kíváncsi vagy rá, örülök, ha hozzászólsz, akkor annak is. A hozzászólásokat azonban előzetes moderálás után teszem csak közzé.

Jó olvasást! 😊