Volt idő, amikor irigyeltem azokat, akik a hobbijukból élnek. Igen, ez nagyon jó dolog, annak aki munkaként is tudja szeretni a hobbiját, és nem kötelességgként tekintenek rá onnantól kezdve, amikortól abba a helyzetbe kerülnek, hogy valamely kedvenc szabadidős tevékenységük a hivatásuk lesz.
Nálam ez másként van, bármennyire is szeretem azokat a dolgokat amikkel szívesen foglalkozom a szabadidőmben, nem szeretném azt, és nem is ambícionálom, hogy ezek közül bármelyik is a munkám legyen. Nincs problémám a munkával, de Számomra az amolyan mindenképpen elvégzendő feladat, ami nem nyújt kikapcsolódást úgy, mint azok a dolgok amiket a szabadidőmben teszek. Érdekes nem? Elég valamit másképpen megfogalmazni, megnevezni, és máris átértékelődik az egész. Hiszen, ha például a blogolás a megélhetésem forrása lenne, és nem csupán egy kedvemre való szabadidős tevékenység, akkor már benne lenne az a muszáj ami miatt akkor is posztolnom kellene, ha éppen semmi ötletem, semmi inspirációm nincs.
Végeredményben a munka az munka, a hobbi meg hobbi. Én legalábbis így vagyok ezzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A hozzászólások, csak moderálás után kerülnek megjelenítésre!