Ilyen volt október

Nagyon mélyen nem tudok belemenni ugyan, de azért egy rövid bejegyzést mégis szeretnék írni róla.

Azt kell hogy mondjam, az eddigi blogjaimhoz képest, jelentősen több (és remélem jobb) bejegyzést sikerült írnom, ezen a blogon sokkal szabadabbnak érzem magam. Az eddigieket mindig megpróbáltam egy adott, Engem érdeklő témában működtetni, amin belül azonban ilyen-olyan okok miatt mégsem éreztem sem elégnek, sem pont jónak a bejegyzéseimet. Több hónapig kínlódtam velük, és ha hetente egyszer valami "normálisabb" tartalmat tudtam közölni, az már csoda volt, főleg a vége felé. Ezzel szemben ennél a blognál sokkal jobban érzem magam, mert nem állítottam fel olyan korlátokat, mint az előzőek esetében, és nem is görcsölök rajta.

Ennek a blognak az írása örömmel tölt el.

Most nem érzem azt, hogy mindennap írnom kell, így aztán majdnem mindennap, könnyedén tudok írni mégis.

Természetesen megválogatom a szavaimat, ha olyan a téma, akkor többször is átgondolom, hogy megírjam-e, és azt is, hogy milyen stílusban írom meg, amennyiben megírom. Viszont ezzel abszolút nem érzem, hogy korlátoznám Önmagam.

Szeretem, tetszik, örömmel tölt el, ez most így jó! 😊

A végére pedig, íme az Én októberi időjárás mandalám:

Mobillal fotózok

Mobillal is...
A teljes igazság az, hogy jó ideig fényképezőgéppel meg mobillal, aztán jó ideig csak mobillal, és mostanában újra mobillal és fényképezőgéppel.
Hat évvel ezelőtt kaptam az első fényképezőgépemet a szüleimtől születésnapomra, és akkoriban még nem foglalkoztam azzal, hogy be is állítsam a megfelelő paramétereket, nem is értettem hozzá annyira (most sem vagyok profi fotós), csak hurrá van fényképezőgépem, automata módban mindent amit csak jött.

Mikroszkóp alatt a homok

A homokkal (gondolom) gyerekkorunkban mindannyian sokat játszottunk, és feltehetően ugyanezen korunkból és gyermeki szokásainkból sokan az ízét is megismerhettük különféle módokon, nem jó.

A napokban egy videóban említésre került, hogy mennyivel szebb a homok mikroszkóp alatt, mint szabad szemmel nézve. Ez felkeltette az Én érdeklődésemet is, hiszen sosem láttam a homokot mikroszkóp alatt, ezért felkerestem Google barátunkat, hogy megnézzem. Mondanom sem kell, mennyire rácsodálkoztam arra a sokféle formavilágra, és sokféle színre amit a képeken láttam.
Biztos vannak akik tanulták az iskolában, Én nem, pedig emlékeznék rá, mert a természet, környezet, biológia órákat mindig is nagyon szerettem.

Itt van néhány kép, csodálatosak!

Mától csak itt

Tegnap megszüntettem az utolsó közösségi oldalas regisztrációmat is. Részben azért mert mint a másikat, ezt a közösségi oldalt is erőltetettnek éreztem a magam részéről, részben pedig azért, mert inkább a bloggal szeretnék foglalkozni.
Az oldalt, ahol a regisztrációmat tegnap megszüntettem, semmi másra nem használtam, csak képmegosztásra. Mostantól ezt csak és kizárólag itt a blogon szeretném megtenni, úgyhogy egy újabb menüponttal gazdagodik a blog, Életképek címmel, heti rendszerességgel fogok, minden vasárnap az elmúlt hét néhány eseményéről, pillanatáról egy-egy képet feltölteni.

Már megint az egerek

A tavalyi évvel ellentétben, az idei sajnos nem egérmentes nálunk. Nem félek tőlük, de nagyon nem szeretem őket, illetve mint állatot igen, csak a betolakodóbb egyedeket nem. Sem mérgezni, sem csapdába ejteni nem szeretném őket, csak távol tartani. Távol tartani viszont nagyon.
Macskát nem tartunk, gyerekkoromban elég ronda betegséget kaptam tőlük, olyat, amire első körben az orvos is azt gondolta, hogy daganatos megbetegedés. Akkoriban mindenhol a macskákat simogattam, szeretgettem, már amelyik hagyta magát.
De egyébként sem tartanék mert a kiskutyámnak is macska allergiája van, az a klasszikus ami csak kutyáknál van...

Szólásszabadság van kérem! Különben is, akinek nem inge...

Egy ideje már érlelődik bennem ez a bejegyzés, egy olyan félreértés(?) miatt, ami sokáig rettenetesen bántott, pontosabban az illető viselkedése az, ami bántott. Régóta szúró tüskét szándékozom most kihúzni. Mostanra tudtam magam annyira túltenni az egészen, hogy most már tudok indulatok nélkül nyilatkozni a történtekről. Sőt, nem csak hogy indulatok nélkül, hanem közömbösen, már-már kívülállóként.
Az történt, hogy kb. olyan két évvel ezelőtt, amikor még fent voltam az egyik közösségi oldalon, ahol az Illető -nevezzük- így, az ismerőseim között volt.
Az Én adatlapom mindig is úgy volt beállítva, hogy amit kiírtam, megosztottam, etc. azt csak azok láthatták, akik az ismerős listámon voltak, és nem sokan, de nem is ez a lényeg, hanem voltak az ottani környezetemben olyanok, akik a legjobb barátaimnak mondták magukat, és ezt magam is így gondoltam róluk, mígnem olyan dolgok történtek, ahol ténylegesen megmutathatták volna, hogy ők a legjobb barátaim.
Nos, ez nem így történt.

Őszi képek II.

Ma reggel, amikor felhúztam a reluxát, olyan látvány fogadott, amitől a legtöbben úgy rohannának vissza az ágyba mintha lőnék őket, és csak a takaró nyújthat nekik teljes védelmet a lövedékek elől. Az az igazság, hogy Én is sok ilyen reggelt (sőt délelőttöt) éltem meg mostanában, de ma egészen más volt, úgyhogy fogtam a kis kompakt gépemet meg a telefont és elindultam. Voltam erre is, arra is, településen kívül is, belül is. Önmagammal voltam kívül is, belül is. Régen tapasztalt nyugalomban volt részem.

Na de elég a szóból, jöjjenek a képek...

Így állok a halogatással

Régebben borzalmasan halogatós típus voltam, voltak olyan dolgok, amiket bizony képes voltam több napig, extrémebb esetekben több hétig halogatni. No nem olyan dolgokat, amik napi rendszerességgel történnek, mint például a takarítás, meg ilyen-olyan napi házimunkák.
De mégis olyan feladatok, amiket illett volna időben elvégeznem.

Aztán idővel egyre jobban idegesített ez a fajta hozzáállásom a dolgokhoz, és elkezdtem tudatosan leszoktatni magam a halogatásról. Most sem tökéletes még, de ahhoz képest amilyen voltam, egészen jól állok, és ez, meg az időben elvégzett feladattal kapcsolatos érzés, főleg ha utána az adott napon már nincs is más dolgom, nagyon jó érzéssel és elégedettséggel tölt el.

Azt gondoltam, hogy majd idegesíteni fog Önmagam görcsös átnevelése -mert eleinte bizony nagyon görcsösen ment az egész- de ez csak pár alkalom erejéig tartott.

Mostanra már sokkal könnyebben állok neki a nem fontos és utálom feladatoknak is, és nem meditálok előtte legalább egy fél napot, hogy: ezt is meg kellene csinálni, de nincs kedvem, meg majd később mert ráérek még ezzel, és hasonlók. Szóval jól haladok. ✋😉

Képgalériák a blogon

Eleinte nem akartam külön menüt, de tekintettel arra, hogy a blog eléggé sokféle témában íródik, és képek is így kerülnek fel, az átláthatóság érdekében mégis létrehoztam a menüt, ami most kemény két pontból áll, de majd ahogy a szükség hozza, fog még bővülni.
A továbbiakban is szeretnék képes tartalmakat is gyártani, és nem akartam, hogy ezek csak úgy elvesszenek a bejegyzések között. Azért láthatóak egy mai bejegyzésben a pár nappal ezelőtti őszi sétákon készült képeim, mert egyelőre így tudtam csak összehozni a külön képgalériát. A továbbiakban már új képek fognak felkerülni.

...

Őszi képek I.

Gondolataim a NaNoWriMo kapcsán

A NaNoWrimo a National Novel Writing Month kifejezés rövidítése, ami magyarra fordítva Nemzeti Regényíró Hónapot jelent, és a lényege az, hogy november hónapban 50.000 szót írnak a résztvevők, egy tetszőleges témában. Szinte bármiről lehet írni, akár kézírásos, akár digitális formában, ennek csak az írás a lényege.

Soknak tűnhet az 50.000 szó, de úgy vélem, egy hónap alatt talán kivitelezhető, mondom ezt úgy, hogy Én még nem vettem részt ebben, viszont sokan teljesítették ezt a kihívást.

Hogy részt veszek-e idén?

Répa vagyok, de kávé akarok lenni!

Nagyon magamra ismertem ebben a rövid történetben, amit most találtam.
Megszívlelendő!

Íme:

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

 Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Őszi séták

Az elmúlt évekből nem igazán emlékszem arra, hogy a szükségeseken túl, kimozdultam volna a lakásból az őszi időszakban. Az idén mintha valami megváltozott volna, szívesebben megyek erre-arra. Talán bennem is megváltoztak bizonyos dolgok, így aztán sokkal szebbnek látom a külvilágot is.
Készítettem néhány képet is, ugyan nem a legjobb minőségben, de miután nem vagyok profi fotós, és a lényeget azért csak megörökítettem, ebből sem csinálok különösebb ügyet.

Íme a képek:

Gondolatok az unszimpátiáról és a szimpátiáról

Azt hiszem nincs olyan ember, akivel nem fordult volna elő az, hogy valaki anélkül, hogy bármit tett, és vagy mondott volna, elsőre szimpatikus vagy unszimpatikus lett volna neki. Ilyenkor szoktak jönni a dogmák, hogy mert ha Neked valaki nem szimpatikus, akkor holt biztos, hogy Veled van baj, Benned van a probléma. Hát... Nem. Nem Veled van probléma, de nem is azzal aki adott esetben Neked nem szimpatikus, és ez fordított esetben is így van. Persze könnyebb a másikban keresni a hibát, ugye? Könnyebb, de nem szép dolog. Nem vagyunk egyformák, van akit az ilyen irritál, van akit az olyan, de van aki meg épp az ellenkezője. Például amikor valaki egy harsányabb személyiség, az nem mindenkinek tetszik, viszont vannak akiknek azonnal rokonszenves lesz ez a harsány személyiség.

Leszokok a cigiről?

Nekem kellene tudni? Nos, Én sem tudom. Szeretnék is, meg nem is.
Sikerült is, meg nem is. Két hétnél tovább nem sikerült sosem, szóval inkább csak szüneteltettem eddig, bizonyos időközönként.
A helyzet az, hogy nincs olyan dolog, ami kellőképpen motiválna. Sokszor eszembe jut, hogy rá sem kellett volna szoknom. Ha százalékra kellene osztanom, hogy mennyire akarok és mennyire nem akarok, akkor 80% az akarok javára.

A tudatos túlbonyolítás és a vonzás túlreagálása

Louise L Hay- Éld jól az életed MOST!
E hangoskönyv hallgatása inspirált arra, hogy ma írjak még egy rövid bejegyzést, egy olyan dologról ami ma már nagyon sokakat foglalkoztat. Igen, rövidet. Vagyis, igyekszem rövidre fogni. Bármennyire is túlbonyolítják ezt az egészet, egyre inkább az derül ki, hogy teljesen felesleges ennyire rágörcsölni.

Ezért tűntem el a közösségi oldalakról...

Azaz hogy egy kivételével mindegyikről ahol fent voltam.
Mielőtt megírtam volna ezt a bejegyzést, nagyon sokat gondolkoztam azon, hogyan írjam meg, mi az amit egyáltalán le akarok írni. Nyilván az igazságot, és bár félnivalóm nincs senkitől és semmitől, de még ott van az, hogy elkerüljem azt, hogy bárkit is megbántsak, úgyhogy ezt a részét inkább megtartom magamnak. Azt viszont elmondhatom, hogy mennyire nem éreztem jól magam, már akkor sem, amikor beléptem oda. Ez leginkább az utóbbi időben nyilvánult meg.
Tudomásom szerint nincs klausztrofóbiám (így is van épp elég), de mégis azt a fullasztó bezártságot éreztem, valahányszor beléptem oda, amit (szerintem) egy klausztrofóbiás érezhet egy... Mondjuk egy liftben. Miért pont liftben? Ez jutott eszembe hirtelen. Miért? A lift nem elég szűk?
A lényeg lényege, hogy nem volt éppen jó hatással az általános közérzetemre, nem akarom részletezni hogy miért, noha nagyjából tudom. Az az atmoszféra összességében ami ott van, egyszerűen nem nekem való, és az a helyzet, hogy nem is szerepel a terveim között az, hogy megszeressem, mert ott nincs helyem, nincs dolgom, de nem is akarom hogy legyen, jól megvagyok nélküle. Azzal sincs semmi probléma, ha valaki ott éli az életét, ha neki az jó. Mindennek ami van, valamilyen módon, valamilyen okból helye van a világban.
Én nemrégiben ébredtem rá arra, hogy introvertált vagyok, nagyon... Nagyon! Te is? Jól van. Vagy Te inkább extrovertált vagy? Mennyire? Nagyon? Vagy kevésbé? Az is jól van.

Mi van azokkal akikkel tartottam is ott kapcsolatot?

Ezért írok...

A helyzet az, hogy majdnem elkezdtem tartalmat gyártani az egyik legnépszerűbb videómegosztó oldalra. Stílszerűen akartam kezdeni, és kezdet címszó alatt, egy olyan vlogot akartam összehozni, ami napkelte fotózás közben készítek el. De, a napkelte fotózás elmaradt. Miért? Mert nagyon borult volt az ég reggel, és mert bár felébredtem az ébresztőre, de vissza is aludtam. Aztán elkezdtem gondolkozni, hogy miért nem tettem meg mindent ami tőlem tellett volna, hiszen a napkelte fotózás nem lett volna olyan nagyon lényeges, ez csak egy ötlet volt.
Arra jutottam, hogy Én nem akarok olyan szinten nyilvánosság elé kerülni, mint ahogy a videósok, és ez nem bántás, semmi ilyenről szó nincs, aki szereti, az csinálja, magam is követem pár videós munkásságát, de ez a mezőny ma már nagyon erős, és egy olyan durván introvertált személyiségnek mint amilyen Én is vagyok, egyszerűen ez nem való. Nincs is ezzel probléma, szerencsére nem vagyunk egyformák. Bele lehet gondolni, hogy mi lenne ha mindenki ugyanúgy, ugyanazt, ugyanolyat kedvelne, szeretne...
Nem érezném jól magam a videók készítése közben, ez az igazság. Szóval inkább videózzon az, aki tényleg lazán, ügyesen tudja ezt csinálni. Persze ráerőltethetném magamra, hiszen kvázi minden tanulható, de semmit nem szoktam magamra erőltetni, még azt sem ami a kell-muszáj kategóriába esik, azokat a dolgokat sem. Videózni pedig nem muszáj... 😉 




Más: már régóta ki szerettem volna próbálni az F&F Home (#nemfiezetettpromóciós) illat viaszait, és bár volt is abból a fajtából amit eredetileg is akartam, nyolc darab van egy csomagban ha jól emlékszem, de most nem ezeket vettem, hanem a Yankee Candle-hoz hasonló kis korongokat.
 Olvass tovább!

Üdv! Megint itt...

Már nem tudom, hányadszor, és nem is tartom számon. Valahogy mindig elment a kedvem a blogolástól, így aztán nem tartott sokáig egyik sem.
Most azért hoztam létre egy újabbat, hogy grafomán hajlamaimat kiélve szabadon összegyűjthessem az aktuális és általános agymenéseimet.
Sok dologgal kapcsolatban van mondani... Illetve írnivalóm, ami természetesen csak az Én nézőpontomat tükrözi, ha kíváncsi vagy rá, örülök, ha hozzászólsz, akkor annak is. A hozzászólásokat azonban előzetes moderálás után teszem csak közzé.

Jó olvasást! 😊