Sikerült is, meg nem is. Két hétnél tovább nem sikerült sosem, szóval inkább csak szüneteltettem eddig, bizonyos időközönként.
A helyzet az, hogy nincs olyan dolog, ami kellőképpen motiválna. Sokszor eszembe jut, hogy rá sem kellett volna szoknom. Ha százalékra kellene osztanom, hogy mennyire akarok és mennyire nem akarok, akkor 80% az akarok javára.
De akkor miért nem teszem mégsem? Mert nálam pont az evés csúszott be pótcselekvésképpen, amivel nem lenne probléma, ám amíg nincs normális lehetőségem intenzív mozgásra, nem szeretném bevállalni a további plusz kilók kontrollálhatatlanságát. Bizony, azalatt a rövid idő alatt is sikerült egy komolyabb súlytöbbletet összeszednem. Nyilván nem lettem túlsúlyos, de így is okozott némely problémákat a dolog. Szóval jelenleg 80% a leszokás javára, de az még ugye koránt sem 100%. Márpedig bármilyen függőségről is legyen szó, a leküzdéséhez 100% szükséges.
Bízom abban, hogy hamarosan úgy alakulnak majd a dolgaim, hogy összejön az a 100%.
Harmincakárhány év után egyik napról a másikra letettem a cigit és 1998 óta egy szálat se szívtam. És nem is hiányzott..Magam se értem, hogy sikerült, de sikerül. És nagyon örülök ennek, mert a testemnek és a pénztárcámnak is jót tettem.
VálaszTörlésTiszta szívemből gratulálok! :-)
TörlésMost ott tartok, hogy sokkal kevesebbet dohányzom, és ez most így stagnál. Én tizennyolc éve kezdtem el, és sokszor mondogatom magamnak, hogy bár ne kezdtem volna. Lassúnak tűnik nekem a tempóm, de most már biztos, hogy le fogom tenni. A fő okok, nekem is az anyagiak és az egészségügyiek.