Szólásszabadság van kérem! Különben is, akinek nem inge...

Egy ideje már érlelődik bennem ez a bejegyzés, egy olyan félreértés(?) miatt, ami sokáig rettenetesen bántott, pontosabban az illető viselkedése az, ami bántott. Régóta szúró tüskét szándékozom most kihúzni. Mostanra tudtam magam annyira túltenni az egészen, hogy most már tudok indulatok nélkül nyilatkozni a történtekről. Sőt, nem csak hogy indulatok nélkül, hanem közömbösen, már-már kívülállóként.
Az történt, hogy kb. olyan két évvel ezelőtt, amikor még fent voltam az egyik közösségi oldalon, ahol az Illető -nevezzük- így, az ismerőseim között volt.
Az Én adatlapom mindig is úgy volt beállítva, hogy amit kiírtam, megosztottam, etc. azt csak azok láthatták, akik az ismerős listámon voltak, és nem sokan, de nem is ez a lényeg, hanem voltak az ottani környezetemben olyanok, akik a legjobb barátaimnak mondták magukat, és ezt magam is így gondoltam róluk, mígnem olyan dolgok történtek, ahol ténylegesen megmutathatták volna, hogy ők a legjobb barátaim.
Nos, ez nem így történt.


A szólásszabadságra gondolván, nyilván normális hangnemben, de írtam az adatlapomra egy rövidke bejegyzést, bántások és megnevezések nélkül remélve, hogy akiknek szól, magukra ismernek. Nem így lett... Azonban az Illető, aki meg sem fordult a fejemben amikor az ominózus megjegyzésemet kiírtam, rögtön sérelmezte a dolgot.
Megijedtem, és nem értettem, hogy miért gondolta azt, hogy neki köze van ehhez az egészhez, ezért gyorsan írtam neki egy privát üzenetet, amire a válasza egy rövid szó volt...

Nem szeretnék további részletekbe belemenni, mert nem célom senkit sem bántani, sem lejáratni, mert még ma is azt mondom, hogy annyira nagyon banális félreértés volt részéről, hogy nem is értem, miért gondolta azt, hogy ez neki is szólt, hiszen nagyon jól tudhatta hogy... Vagy nem. ...és nem.
Utána sajnos találkoztunk is, és megpróbáltam vele normálisan beszélgetni, de mivel még mindig meg volt sértve, rendkívül kínos helyzetbe hozott a viselkedésével akkor és ott. Nagyon megalázó volt számomra a helyzet, és nagyon kínos. Utána már nem is akartam vele beszélni sem.

Ezt az Illetőt, Én egy nagyon intelligens embernek tartottam, és nagyon tiszteltem is. Addig. Addig az előbb leírt találkozásig. Sokáig nagyon haragudtam rá. Ez mostanra elmúlt, de nagyon nehezen tudtam túllépni ezen az egészen. Sokat gondolkoztam azon, hogy ő tényleg ilyen volt mindig és csak másképp ismertem meg, vagy csak Én akartam olyannak látni amilyennek láttam? Vagy olyan is volt, csak megváltozott? Nem tudom, de most már nem is érdekel. Egy biztos, semmiképpen nem akartam Illetőt megbántani, meg azokat sem akiknek ténylegesen szólt az a kis szösszenet.
Továbbá az is biztos, hogy ez "jobb" megoldás volt, mintha körüzenetet küldtem volna, ami már nem lehetett volna olyan burkolt mint amilyen egy kiírás, hiszen ott már konkrétan az adott személyeknek küldtem volna az üzenetet. Gyáva lettem volna? Nem! Csak semmi kedvem nem volt, durva személyeskedésbe belemenni, és semmi kedvem nem volt, senkivel összeveszni, ugyanis abból az következett volna.
Egy ember így is összeveszett velem, pont egy olyan, akinek az égvilágon semmi köze nem volt ehhez az egészhez. A többiekkel, azzal a 2-3 emberrel akikhez valóban szóltam akkor, utána még elég sokáig tartottuk a kapcsolatot, aztán szépen lemorzsolódtunk, Ők is, Én is.
A tüske kint van, már nem szúr.
Tiszta szívemből kívánok minden jót nekik is, és Illetőnek is! A béke legyen velük, velem már itt van! 😇🙏