Szeptember 30.

Nem tudom ki hogy van vele, de Számomra rendkívüli gyorsasággal telt ez a hónap, pedig annyira nagyon azért nem is volt eseménydús. Éppen ma döbbentem rá, hogy csaknem egy hónapja nem néztem meg az e-mailjeimet sem. Amikor eszemben volt, nem voltam online, amikor meg online voltam, mást csináltam, és teljesen kiment a fejemből, hogy illő lenne megnézni a postafiókot is.

Ami a blogot illeti, idén ez volt bejegyzések terén az eddigi legtermékenyebb hónap. A bejegyzések ütemezésénél néha akadtak kisebb problémák, de természetesen megoldódtak ezek is.

A hónap utolsó napjait nem előre tervezett, de annál intenzívebb olvasással töltöttem, pontosabban az utolsó napok délutánjainak jelentős részét, ugyanis gyújtósnak való papír keresése közben találtam egy könyvet amibe először csak belenéztem, belelapoztam itt... Aztán ott... Ebből aztán az lett, hogy a napi feladataimat gyorsabban és motiváltabban végeztem mint valaha, mert nehezen tudtam letenni ezt a könyvet, és alig vártam, hogy újra kézbevehessem. A könyv címe: Gyorsan szállj fel a buszra! a szerzők pedig Márton Klára és Görög Júlia. A könyv egy fiatal kollégista lányról szól, aki a kollégiumi kiközösítéstől, a szökésen át a céltalan, olykor pénz nélküli budapesti kallódásig mindenféle kalandokat átél, és akinek véleményem szerint sokszor nagy szerencséje volt, hogy nem került komolyabb, akár végzetes bajba.
Én biztosan nem vállalnám be egyik általa megélt kalandot sem.

Ezeket a lapokat olvastam gyerekként és tinédzserként

Nemrégiben amikor újabb nosztalgia oldalak után kutattam, belefutottam egy 90'es évekbeli Bravo újság képébe, arra gondoltam, hogy ismételten nosztalgiázom egyet itt a blogon, ezúttal azokat az újságokat mutatom meg, amiket egykoron olvastam, lapozgattam.

 

A hold

 

Kép:pexels.com

Ötödikes lehettem talán, amikor az egyik környezet óra végén azt a házi feladatot adta a tanítónő, hogy abban a hónapban, napok számának megfelelően, a füzetünkben hozzunk létre két oldalt arra, hogy az adott napok rublikáiba rajzoljuk be, milyen a holdállás aznap este.
Kifejezetten tetszett Nekem ez a feladat, mert már akkor is szerettem a holdat.
Akkoriban ez szimpla jó játék volt Számomra, de akkor még fogalmam sem volt arról, hogy egyes holdfázisok mire, milyen hatással vannak, és arról sem, hogy egyáltalán valamilyen hatással vannak bármire is.

Ez történt a héten

Nyárias délelőtt után, őszies délután. Azon a délelőttön nem gondoltam, hogy délután már ennyire fogok fázni... Akármennyire furcsa, örültem hogy begyújthattam és forró teát ihattam a kandalló előtt. Erre vártam. 😊

Take It Easy!

Pár napja hallottam újra ezt a mondatot amikor munkából hazafelé tartottam és a nem tudom melyik előadónak a nem tudom melyik számában hangzott el, és azóta ez jár a fejemben.
Amikor ez elhangzott nem is oda figyeltem, mert épp az egyik munkatársammal beszélgettem, de mégis erőteljesen beivódott ez a mondat a gondolataim közé.
Hallottam már régebben is ezt a mondatot, de sosem ragadott meg annyira mint most, nem néztem utána a jelentésének, nem is érdekelt különösebben.
Vannak olyan terveim amikkel kapcsolatosan egyelőre fogalmam sincs, hogyan fogom megoldani, csak azt tudom, hogy szeretném ha ezek megvalósulnának, és úgy vélem, talán pont a hogyan kérdésére kaptam ezzel a mondattal választ, és igen, Én hiszek az ilyesmiben.
Take It Easy!- Vedd könnyedén!
Hát jó, akkor vegyük könnyedén! 😊

A hétvége képekben

 

Régen volt olyan bejegyzés, ami az elmúlt napok, jelen esetben a hétvége eseményeit foglalja össze képekben, pedig szeretem az effajta bejegyzéseket másoknál és itt ezen a blogon egyaránt.
Szeretem a Számomra kedves történéseket, szép pillanatokat megörökíteni, és egy részüket itt megosztani.
Az Élet apró örömei, amikre jó lesz később is emlékezni azzal a tudattal, hogy már nincs rohanás és saját magam alkotta de amúgy nem létező kényszer.

Így osztom be az időmet

Nem egy nagy attrakció, és gondolkoztam is, hogy érdemes-e ez külön bejegyzésre egyáltalán. De végül is miért ne?

Kép: 7-themes.com

Így íródnak a bejegyzéseim- Ötletelés

Nagyon ritkán van úgy, hogy sokat kellene gondolkoznom azon, hogy miről írjak itt a blogon. Van amikor egyszerűen megrohannak az ötletek -mint például az elmúlt napokban, aminek nagyon örülök egyébként-  vagy inspirálódom. Inspirálódni általában az Évek és emlékek blogról szoktam elsősorban.
De előfordul, hogy hallok valahol egy szót vagy látok valahol valamit, esetleg valami olyan élményem adódik és aztán eszembe jut egy köré épülő téma.

A Bullet Journalomban külön két oldalas szekciót szoktam elkülöníteni minden hónapban a bejegyzés ötletek számára, ahol csak a címeket szoktam leírni. Van amikor van a fejemben egy elképzelés magáról a bejegyzésről is amit aztán csak ki kell itt-ott egészíteni, de előfordul az is, hogy csak itt, írás és szerkesztés közben kapja meg azt a végleges tartalmat, formát a bejegyzés, amit közzéteszek.

Van egy németországban élő videós, Evi Kruchio aki készített tavaly októberben egy Vlogtober című videó sorozatot ami Nekem nagyon tetszett, és gondolkozom azon, hogy megvalósítanék egy ilyet itt a blogon, Blogtober címmel, leírni az adott hét történéseit amik érdekesebbek, segítő jellegűek is lehetnek (meg Nekem is amolyan emlékek), és természetesen pár képpel is szándékozom ezeket a heti gyakoriságúra tervezett bejegyzéseget illusztrálni. Tervezek még az adventi időszakra Blogmas sorozatot is, de tényleg ezek még csak gondolati szinten vannak jelen, meglátom, hogy sikerül-e megoldani, illetve lesz-e hozzá kedvem. Mindenesetre az ötlet jónak tűnik.

Így készülök őszre

 

Az előző bejegyzésemben már írtam, hogy mit jelent számomra az ősz, és hogy kikapcsolódásképpen mikkel szoktam ilyenkor foglalkozni, de annyira szeretem ezt az időszakot, hogy úgy  döntöttem, megér egy külön bejegyzést.