2020. szeptember 6., vasárnap

Négy évaszak

Vannak évszakok amiket szeretek, és van egy, amit kifejezetten nem. Szerencsére a kedvelt évszakok vannak többségben mint olyan, a tavasz, az ősz, és a tél.


A nyárral már nem vagyok olyan nagyon jó viszonyban, hiszen nehezen viselem a nagy kánikulát, és az egyre durvább nyári viharokat, zivatarokat.
De nem szaladok ennyire előre, kezdem inkább a bejegyzést az egyik kedvenc évszakommal, a tavasszal...

Bár tud szeszélyes lenni ez az évszak, de Számomra a tavasz amolyan felfrissülés, a tavaszi szél is valahogy egészen más, mint az év többi részében. A tavasz a gyönyörű virágok sokaságának, kellemes illatoknak, Isteni kirándulásoknak az ideje. Ilyenkor nagy örömöt jelent végre felszabadulni a kabát, sapka, kesztyű, sál négyesétől.

 

 
A nyár nem a kedvencem, és idén mintha nem is lett volna átmenet a tavasz és a nyár között, hirtelen kezdődtek a nagy felmelegedések, a kisebb és tiszavirág életű lehűléseket pedig szélsőséges viharok előzték meg, de mifelénk egész nyáron, talán kétszer volt olyan, hogy az ajtóban állva imádkoztam, hogy mielőbb távolodjon a csúnyaság, aminek e két alkalom kivételével általában a szélét kaptuk, és bár kissé távolabbi körben a környéket olykor elég rendesen elverte a jég (tavaly Engem is), de idén ezt a területet, azaz a Mi településünket, és a szomszédos településeket szerencsére elkerülte, aminek több oka is van, aki hosszabb ideje lakik errefelé, tudja ezeket, és ha más nem is, de ezek mindenképpen pozitívumok itt. Próbálok egyébként megbarátkozni a nyárral is, hiszen mint mindennek, ennek is a jó oldalát akarom inkább látni, például, hogy ilyenkor szünetel a menetrend szerinti favágás,  gyújtós készítés, már annak aki fával fűt, és ilyenkor lehet kint szárogatni mosás után... Ezen kívül próbálom vissza halászni a régi, nyárhoz fűződő viszonyomat minden lehetséges eszközzel, mert bizony régen azért szerettem a nyarat is.


Az őszt szintén nagyon szeretem, még a nyirkosabb, borúsabb időkben is. Ez az évaszak amolyan felfrissülés a forró nyár után. Gyönyörű színek mindenfelé. Forrócsoki, meleg teák, kávék, kakaók, nagy elvonulások, csendes olvasós, írós, relaxálós délutánok és esték ideje ez. Nálam ilyenkor elmaradhatatlan az illatviaszok, illatgyertyák, füstölők, valamint a kellemes melegfehér színű dekorációs fények használata. Szeretem a kandalló melegét, hangulatát, szeretem hallgatni, ahogy a szél belefúj a kéménybe. Ám amikor sétálni, kirándulni van kedvem, de nem esik az eső, és nincs csontig hatolóan hideg és erős szél, akkor a képen látható borús, ködös időben is szívesen indulok útnak. 

 

A téllel ugyanúgy vagyok, mint az ősszel, a fent leírt menetrend ugyanaz, maximálisan tudom élvezni ezt az évszakot is. Szeretem a hóesés illatát, látványát, szeretem a zúzmarás ágak és egyebek, valamint a hófödte tájak nyújtotta képet. Bentről a meleg szobából, is kint sétálgatva egyaránt.



2 megjegyzés:

  1. Mindegyik évszakot szeretem a nyár kivételével. Nem várom, hogy jöjjön és alig hiszem, hogy vége legyen. A többi évszakban találok bőven kedvenceket, amiért rajonghatok.
    Most már várom a színeket, az avarillatot ☺️ még a ködöt is szeretem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezzel -ahogy írtam is a bejegyzésben- pontosan ugyanígy vagyok. :)
      Van is néhány hely, ahová majd szeretnék eljutni az idei ősz folyamán, ahol voltam már, tavasszal, vagy nyáron, de ősszel még sosem, pedig csodaszépek lehetnek ősszel is.

      Törlés

A hozzászólások, csak moderálás után kerülnek megjelenítésre!