Gyerekkoromban, Édesanyám sosem engedte, hogy reggeli nélkül menjek óvodába, iskolába, de az otthon töltött napok sem indulhattak úgy, hogy ez a (nálunk) változatos összetételű és bőséges étkezés elmaradt volna. Normális esetben ez mindenhol így volt. Normális esetben... Mert sajnos volt olyan társunk akinek a családja nem engedhette meg magának ezt sem.
Friss kifli, kenyér vagy zsemle, vajjal, szalámival, vagy házi lekvárral, hozzá kakaó vagy tea általában. Esetemben ez a szokás mostanra a hétvégi, és szabadnapokra tolódott, sosem eszem mielőtt munkába indulok, olyankor még Nekem túl korán van ehhez, azonban hétvégén jobban megadom a módját.
Szerettem gyerekkorom reggelijeit, és természetesen a mostaniakat is.
Amikor ennek a bejegyzésnek a gondolata felötlött Bennem (reggelizés közben😁) éppen rántott burgonya szeleteket ettem Betyár salátával. (Ne maradjon kép nélkül a bejegyzés!😊)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A hozzászólások, csak moderálás után kerülnek megjelenítésre!