"A XVIII. században a hónapok nevét is meg akarták magyarosítani derék nyelvújítóink. Egy-egy időjárási tulajdonságból gyártottak ma már furcsán hangzó szavakat. A tizenkét hónapnak sorrendben ezeket a neveket szánták: zuzoros, enyheges, olvanos, nyilonos, zöldönös, termenes, kalászonos, hevenes, gyümölcsönös, mustonos, gémberes, és fagyláros."Nos, kíváncsi voltam, hogy ez naptár formájában hogy is nézhet ki...
Miután nem ezekhez a fura megnevezésekhez vagyok szokva, Nekem kissé vicces, de ugyanakkor érdekes is. Íme:
Van pár emlékem, bár halványak már, de lehet, hogy majd megosztok közülük ezt-azt itt a blogon, és azt is, hogy kisgyerekként ezeket hogyan éltem meg. 😊
Vicces - ezt még nem hallottam... Azt hiszem elcsodálkoznánk, ha hirtelen a csak kicsit régebbi őseink szavait kellene használnunk - bár igaz, ők még jobban csodálkoznának rajtunk. Én már most se értek mindent, nem tudom a jelentését a sok - többnyire - angol szónak, rövidítésnek. Hja, a változás állandó és folyamatos..
VálaszTörlésJó ez a könyv, bár elég régi (1977 ha jól emlékszem), de akkor is nagyon tetszik.
VálaszTörlésVannak a könyvben fura szavak amiknek a jelentésére csak a mondat többi részéből tudok következtetni.
Sok régi szónak nem tudom a jelentését Én sem, a szlenget meg utálom. A tizenöt évvel ezelőtti önmagam pedig nem is értené, hogy miért... :-)