...még mindig nem pánikolok

...és nem is fogok, mert bármilyen nehéz is most a helyzet, pánikolni teljesen felesleges. Azzal csak még inkább megnehezíti az ember lánya/fia az amúgy is nehéz helyzetet.
Lassan egy hete mi sem dolgozunk, de Nekem még nincs bezártság érzetem, hiszen eddig sem jártam sehová a munkahelyen, és az általános intézni valók, bevásárlások miatti utakon kívül. Persze néha azért elsétálok a határba néhány szép fotó reményében, de ez meg már igazán ritkán fordul elő.

Minden rosszban van valami jó!

 

Engedtessék meg Nekem, hogy nézhessem a jó oldalát ennek az egész kialakult helyzetnek, és hadd soroljak fel pár dolgot, ami pozitív vonatkoztatása a történéseknek...

• Több időt tölthetünk a szeretteinkkel.
• Több idő jut arra, amit mondjuk úgy, az átlagos hátköznapokon csak összecsapunk, mert sietnünk kell, rohannunk kell tovább.
• Több idő jut a pihenésre, önmagunk fejlesztésére, arra, hogy átgondoljuk, átértékeljük az életünket, a dolgainkat, és választ keressünk/kaphassunk a miértekre. Esetleg még olyan dolgokra is jut még idő, amikre egyébként nem.  

Azt gondolom, mindenkiben ott van a megfelelő kreativitás, és fel tudja magát találni ebben a helyzetben is úgy, hogy eszébe sem jut címkézni az "unalom", a "bezártság" és egyéb szavakkal.
Én nem unatkozom, és nem érzem magam bezárva. Sőt...
Nem kell hozzám vágni, hogy: "De jó Neked!"
Nekem éppen ugyanolyan a kialakult helyzet, mint Neked, meg bárki másnak, csak nem mindegy, hogy mit hozol ki belőle, miképpen éled meg. Ez nem ostobaság, ez tény.
Én eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó pánikolni, és ezek után is csak annyit, és azt fogom megvásárolni, amennyire, és amire szükségem van, mert Számomra igenis fontos, hogy jusson másoknak is, azon túl, hogy a feleslegesen össze vásárolt termékek nem fognak rám rohadni, nem fognak ide penészedni, hogy aztán keserű szájízzel ki kelljen dobálni mindent.

Szívemből kívánom Mindenkinek, hogy találja meg a jó oldalát ennek a helyzetnek is, és vigyázzon magára mindenki. Azt nem mondom, hogy bármi áron maradjon otthon mindenki, mert ha valakinek fontos dolga van akkor bizony menni kell, de vigyázzunk egymásra, élesszük fel az amúgy már igencsak eltűnőben lévő alapvető illem szabályokat (mint például, hogy nem köhögünk tüsszögünk a amerre látunk, nem állunk a másik ember képébe és a többi), legyünk tekintettel egymásra, viselkedjünk úgy egymással, ahogy szeretnénk, hogy viselkedjenek velünk mások.
Nyilván, aki teheti, hogy otthon marad, az maradjon otthon, hiszen ez is fontos szereppel rendelkezik a megelőzésben.

...és, nem azt mondom, hogy örülni kell annak ami most történik, de ha már a Jóisten megnyomta azt az "újraindítás" gombot ott fent, és bármennyire nem úgy tűnik most, de lehet, éppen a mi érdekünkben, akkor úgy vélem, működjünk együtt Vele!
Pánik helyett, inkább gondoljuk át, hogy miért történt mindez, úgy, ahogy...

Természetesen nem kötelező egyet érteni Velem, teljes mértékben tiszteletben tartom mindenki más véleményét, ez csak az Én meglátásom, hozzáállásom.