November 1.-ét a római katolikus egyház 835-ben nevezte ki Mindenszentek ünnepének, a későbbiekben november 2. napját pedig Halottak napjává nyilvánította, utóbbi a XIII. század végére már teljesen elfogadott lett.
Gyerekkoromban, november 1.-jének estéjén egy szál fehér gyertya mellett történt a csendes megemlékezés. Miután messze sodort minket az élet, nem tudtuk minden évben Mindenszentekkor meglátogatni elhunyt hozzátartozóink sírhelyeit. Ez sajnos idén sem volt megoldható, de a megemlékezés, természetesen nem maradt el.
Régen a Mindenszentek még nem az üzletről szólt. Minden háznál volt nyíló krizantém, vagy ha nem, került a szomszédból. Nem voltak két literes befőttes üvegnyi mécsesek, csak az a kis fehér gyertya, és tökéletesen meg lehetett emlékezni az elhunyt szeretteinkről azokkal is.
VálaszTörlésÉn most is saját virágot viszek ki, kicsi mécseseket vagy éppen a legkisebb fedeleseket, hogyha nagyon fúj a szél, akkor tudjak azért mécsest gyújtani.
Ez így igaz. Kicsit olyan ez mint a karácsony, már másfél hónappal az adott ünnep előtt kiraknak mindent az üzletekben, és ebben az a bosszantó, hogy ha valaki nem szeretné, vagy nem tudja minél előbb megvenni az ilyesmit, az már sokkal nehezebben/drágábban tud hozzájutni, hiszen az olcsóbbakat gyorsabban elkapkodják.
TörlésKrizantém volt régen a virágos kertünkben, akkoriban innen vittük, de aztán nem tudom hová lett, így megvettem, persze nem a minél drágábbat. Mécsesekből Én is a legkisebbeket szoktam venni. Minek a hatalmas meg a csicsás? Szerintem sem ezen múlik.