Nem egy nagy attrakció, és gondolkoztam is, hogy érdemes-e ez külön bejegyzésre egyáltalán. De végül is miért ne?
![]() |
Kép: 7-themes.com |
Régebben eléggé hadilábon álltam az időbeosztással, sosem volt időm semmire, olvastam mindenféle időbeosztási tippeket, ki is próbáltam őket, és próbáltam úgy is, hogy a nagyobb, több időt igénylő feladatokat napokra osztottam, amit úgy kell elképzelni, hogy egy, maximum kettő nagyobb feladatot terveztem egy-egy napra, függően attól, hogy munkanapon fogom-e elvégezni, vagyis kb. fél napom lesz rá, vagy hétvégi napon, amikor is egész nap tudok ilyen olyan feladatokkal foglalkozni.
Olvastam a 25 perces zónázásról (és próbáltam is hasonlót), aminek ha jól értelmeztem az a lényege, hogy 25 percet adsz Magadnak az adott feladat elvégzésére, de nyilván abban a 25 percben nincs elmászkálás, nincs az hogy eszedbe jut, mit kellene még csinálni aztán belefogsz abba is (igen, Velem nem egyszer megesett már ilyen, és a végeredmény az ideglelés mellett egy közepesnél nagyobb káoszt eredményezett). Ami azt illeti, Én nem szeretem egyébként korlátok közé szorítani a tevékenységeimet, nem is jött be a fent említett időkorlát módszer. Az a módszer ami úgy tűnik megfelelő Számomra, úgy néz ki, hogy a halogatást teljes mértékben kirekesztve, igyekszem nem kapkodva, de a lehető legrövidebb időn belül elvégezni az ilyen olyan feladataimat. Így nincs az, hogy se eleje se vége, de nincs felesleges teher, és nincs idegeskedés, de mégis el vannak végezve megfelelő időn belül a feladatok.
Meg is bolondulnék, ha korlátok közé szorítanám magam, hogy egy tevékenységre x időt adok magamnak. Tart ameddig tart, ha nem végzek egyik nap vele, majd folytatom a másik nap. Meg aztán kinek is tartozunk elszámolással, hogy bizonyos dolgokat mennyi idő alatt végzünk el? persze kivétel ez alól a munkahely, ahol azért vannak határidők :)
VálaszTörlésÍgy van. Nehéz volt átállnom egyébként arra, hogy ne akarjak saját magamon kívül megfelelni senkinek (nem is lehet mindenkinek), meg hogy ne másokhoz képest nézzem saját magam illetve megtanuljak korlátok nélkül élni. Nehéz munka, de nagyon megéri, mert az a minimum, hogy nagyon boldoggá lesz aki ezen az úton végig tud menni. És miért ne tudna? :)
Törlés