Őszi képek II.

Ma reggel, amikor felhúztam a reluxát, olyan látvány fogadott, amitől a legtöbben úgy rohannának vissza az ágyba mintha lőnék őket, és csak a takaró nyújthat nekik teljes védelmet a lövedékek elől. Az az igazság, hogy Én is sok ilyen reggelt (sőt délelőttöt) éltem meg mostanában, de ma egészen más volt, úgyhogy fogtam a kis kompakt gépemet meg a telefont és elindultam. Voltam erre is, arra is, településen kívül is, belül is. Önmagammal voltam kívül is, belül is. Régen tapasztalt nyugalomban volt részem.

Na de elég a szóból, jöjjenek a képek...

Ott középen ahol most az a hatalmas gaz bokor van, gyalogút volt régen.

Valamennyire még láthatóak egy ház maradványai.

Most éppen lehetett közlekedni ezen a járdaszakaszon.

Szeretem a növényeken megülő vízcseppek nyújtotta látványt.

Gyönyörű színvilágért nem kellett messzire menni.

Ez a kép csak nagyon sokadikra sikerült.

Vízcseppek még...

...és még.

...még.

Pont így képzeltem.

Sok évvel ezelőtt még mi is festettünk ilyet valamilyen alkalomra.

Lehet a köd szép is.

Arra már halványulnak a színek.

Arra meg oszlik fel a köd.

A kapuban látható motívumok alapján arra következtettem, hogy egykoron valami egyházi intézmény állhatott itt.

...de ahogy benéztem a kapun, csak ennyit láttam.

Ez a feszület pedig majdnem átellenben azzal a kapuval.

Ami szép, az szép.

A múltkori egy kicsit más nézetből.

Ebből a kútból majd' 20 évvel ezelőtt talán még Én is ittam.